RSS

Molotov–Ribbentrop-paktum kategória bejegyzései

Mielőtt bármit is mondanék arról, hogy én milyen megdöbbentően yol éreztem magam Ázsiában, kezdeném azzal, hogy egyáltalán én hogy a manóba keveredtem oda.

Még valamikor januárban, amikor a szakállas fiatalemberrel már nem éltünk egy háztartásban, ellenben még úgy tettünk, mintha párkapcsolatban igen, minden szóbeli és írásbeli figyelmeztetés ellenére nagyon sokadjára prezentált végtelenül csalódást keltő magatartást, ezzel engem nagyon elszomorítva és felbaszva egyaránt. Megint előszedtem kedves ismerősöm bölcsességét, hogy ha tré van, akkor mozogjak valamit, azonnal jobb lesz, és mivel ez máskor is működött, én elindultam 3 fokban körbefutni a Margit-sziget, de előtte felhívtam Katit, hogy van egy zsák minőségi borom és futás után nagyon elfogyasztanám, nem-e csatlakozna a nővérjével, amire az a válasz jött, hogy a nővérjénél, Jucusnál szintén remek minőségű alkoholok vannak, menjünk oda.

Miután körbefutottam a sziget, át is csattogtam Jucushoz, ahol egy kézilabda mérkőzés alatt igen tetemes mennyiségű ital elfogyott, úgyhogy mikor megkérdezték, hogy az álatluk már egy ideje tervezgetett tavaszi Kuala Lumpur és környéke projekthez nem-e csatlakozok-e, nem sokat haboztam azt mondani, hogy hát amúgy de.

Ez egy szombati nap volt, hétfőn már megvolt a jegyem Kuala Lumpurba, utána már csak azt kellett kitalálni, hogy még hol szeretnénk szétnézni. Sok ország szóba jött, de a tervezésnél rájöttünk, hogy azért 2 hét nem elég a világra, így Vietnám maradt meg, amivel kapcsolatban hatalmas meglepetés ért.

Biztos voltam benne, hogy nagyon érdekesnek fogom tartani, de sose hittem volna, hogy teljesen magával ragad, bár én érkezés után nem sokkal azt hittem, sírva fakadok kétségbeesésemben. Hanoi-ban kezdtünk és ott láttam, hogy ott járda nincs. Vagyis van, de azon motorok parkolnak, ahol meg nem, ott megy a mosogatás, a fodrászat és a pedikűr is és csak az úton lehet menni a kibaszott kurva sok motor között, amik megállás nélkül csak jönnek és dudálnak és én így édes drága yo istenem, hát mi lesz még itt, hogy fogok én itt kibírni akár egy percet is.

Aztán jött a kutya, aki egy életre a példaképemmé vált.

Jöttek-mentek a motorok, dudálva, ész nélkül, ez a kutya meg besétált az út közepére és a legnagyobb nyugalomban odaszart. És hogy bazdmeg, itt van ez a hatalmas káosz, ez a kutya meg így vállat ránt és szó szerint beleszarik az egészbe, hát mekkora arc.

Aztán valahogy minden átfordult és olyat éreztem Hanoi iránt, amilyet még város iránt soha. Rengeteg sok buja zöld növény van meg gyönyörű virágok, amilyenek itthon csak a tusfürdős flakonok oldalán és olyan hangulata van és a káosz ellenére mégis olyan tiszta, hogy teljesen olyan volt, mint egy nagyon fura férfi a diszkóban, aki így nem is igazán tetszik, meg nincs is bennünk semmi közös, de mégis van benne valami, amit megmagyarázhatatlanul vonzónak találok és mindenáron kell nekem, és végül kétségbeesés helyett majdnem örömömben fakadtam sírva, hogy úristen én el se hiszem, hogy itt lehetek, hát ez a város varázslatos.

Megtanultunk aztán elég hamar közlekedni is, pedig az útikönyv is azt írta, hogy a vietnámi KRESZ könyv valószínűleg annyiból áll, hogy “NA HAJRÁ!”. Igazából nem kell a másik oldalra születni, hót könnyű átmenni, mert az egésznek van egy ritmusa és ha az ember megy szépen, lassan, de magabiztosan és egyenletes tempóban, akkor kikerülik ügyesen. Nyilván itt a jelzőlámpa meg a zebra csak dekoráció, az égvilágon senkit nem érdekelt, hogy mi van felfestve meg milyen szín villog. Főleg Oslóhoz képest volt hatalmas kontraszt, ahol alapból forgalom se nagyon volt, de néha elsuhant 1-1 Tesla, ami meg már akkor megállt a zebránál, amikor mi még 2 napi járóföldre voltunk tőle.

Hanoiban gyönyörű látnivalók vannak, de csak simán az utcán sétálni is fasza, főleg, hogy tényleg minden ott történik. A szépségszalonos szolgáltatások mellett az étkeztetés is nagyrészt ott zajlik, ilyen kis műanyag óvodai székek vannak kitéve és azon tolja mindenki, de egyszer egy esküvői helyszínt is láttunk, ahol a járdára és az úttest egy részére szőnyeg volt leterítve és ott volt az ünnepi asztal meg minden, mintha itt kibasznék egy szőnyeget a Hungária körútra, ami belelóg az egyik sávba és akkor ott menne a bulikah.

Kellett enni pálcikával is, voltunk olyan helyeken, ahol nem volt más evőeszköz és nagyjából sikerült megoldani feladat, de az elején még inkább használtam a pálcikákat villástargoncaként.

Hanoi-ból Ho-Shi Minh-be mentünk, ahol 35 fokos kurva meleg várt és most itt közben megérkezett Kati, hogy megigyuk a szombatról maradt pezsgőt, úgyhogy itt highlightként azt írnám le, hogy elmentünk Vietkong bázishoz, ahol megnéztük, hogy milyen alagút építettek kurva sok kilométeren át, hogy ott elbújjanak meg onnet támadjanak és be lehetett menni, de én csak 20 métert bírtam, mert az egy dolog, hogy kis szűk, mint a kurvaélet és törpejárásban is le kell hajolni, pedig már kibővítették, hogy a nagy seggű fehér nyugati ember is beférjen, de sötét volt és nem tudtam, hogy merre megyünk és mikor megkérdezték, hogy akarok-e kimászni, akkor akartam. Megmutatták, hogy vágtak a lyukakba szellőzőket, meg elmondták, hogy azokon bemászott a kígyó-gyogyó és sokan azért haltak meg, mert a seggükbe lett csípve, meg megnéztük hogy főztek, mit ettek, milyen volt az a fajta vietnámi papucs, amit újrahasznosítva autógumikból csináltak, meg lőttünk fegyverrel, de AK47-el pont nem lehetett, pedig az ellenségünk kedvenc fegyvere, könnyű felismerni jellegzetes hangjáról és nem tudom, ez melyik filmben volt, meg rengeteg sokat olvastunk utána, hogy mik mentek ott, ami elég hasznos volt, mert nagyjából annyit tudtam Vietnámról, hogy papucs, balzsam, Dien Bien Phu meg hogy Dan hadnagy szerint a zokni a legfontosabb.

Nah de Kati már elkezdte keverni a zenét, még majd érkezem!

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be április 8, 2019 hüvelyk cheerleader, Hawaii, Molotov–Ribbentrop-paktum, váó

 

Nem is sejtettem, mekkora szopóágra teszem magam, amikor hetekkel ezelőtt átjelentkeztem Zuglóba szavazni Debrecen helyett. 13:17-kor álltam be a sorba és 14:55-kor jöttem ki, igazán ostobaság volt feltételezni mikor elindultam, hogy ha sietek, akkor még elkapom HBO-n 14:05-től a Bébi úr című tévéjátékot. Annyi eszem azért volt, hogy vittem magammal könyvet, amit pont kényelmesen be is fejeztem, mire sorra kerültem. Kicsit becsapós volt a sor, mint a vidámparkban, hogy amíg kint állsz, azt hiszed, hogy ha bejutottál az ajtón, akkor már közel vagy, de csak belépve látod meg, hogy hohohó, egy nagy lófaszt, még bent is akkora a sor, mint a kurvaélet.

Míg kint álltam, kétszer is osztottak vizet, szerintem ez nagyon kedves gondolat volt, mindkétszer vettem is belőle és húzóra meg is ittam, így az #ingyensor végére nem a szívvel-ésszel való szavazás, hanem a Maslow piramis legalja került fókuszba.

Most már sül a rakott krumpli a sütőben, nemsoká jön majd Kati eredményszámoló estélyre, csak előtte mindenképpen akartam még nektek írni, hogy bárhogyan is alakulnak az eredmények, senki ne fosson be: akárki nyer, holnap indul a Feleségek luxuskivitelben második évada, nem maradunk tartalmas szórakozás nélkül.

 
2 hozzászólás

Szerző: be április 8, 2018 hüvelyk Molotov–Ribbentrop-paktum

 

Mondatok, amiket sosem hittem volna, hogy kimondok:

1. Hazajöttem Arubáról és másnap a magyar válogatott kijutott a foci EB-re.
2. Tizenkettőezer forint értékben loptam termoszt.

Az volt ugye, hogy mikor voltam ajánlásokat gyűjteni,kaptunk termoszt teával a hideg végett, amik tényleg tök véletlenül benne maradtak a táskámban. A lopást 3 napon jelentettem egy pártrendezvényen az egyik képviselőjelöltnek, aki odajött megköszönni, hogy bevállaltuk az éjszakát és mondtam, hogy hát szívesen, de hogy loptam 2 termoszt, ő meg mondta, hogy nem loptam, aki kiáll éjszaka a mínuszban, annak jár a termosz, használjam egészséggel, úgyhogy le is zártam az ügyet, de most szintén hót véletlenül futottam bele, hogy mennyi ennek a piaci értéke és hogy darabja 5990 Ft, úgyhogy aki luxuskörülmények között akar majd akármilyen hőmérsékletű italt fogyasztani, keressen fel, van mibe tölteni!

Egyúttal nagyon boldog dolgozós szombat is kívánok, számítózzatok hatékonyan a nappaliból.

(Ugyanitt termosz ötezerér’ eladó!!)

 
3 hozzászólás

Szerző: be március 10, 2018 hüvelyk Molotov–Ribbentrop-paktum

 

Ezeket csináltam a héten:

– Dolgoztam rengeteget.

Január óta itt olyan tempó meg mennyiség van, hogy híbazmeg, de legalább yo arcokkal csinálom, kurva gyorsan telik az idő, minden nap lehet valami újat tanulni és havonta utalnak érte munkabért, amiből elkövettem a következő tett.

– Vettem egy repjegyet New Yorkba.

Fogalmam sincs, pontosan hol kattant be nekem ez a város, de olyan 8 évesen elkezdtem egy füzet, hogy na majd abba írom, hogy mennyit pénzt tudok összeszedni, hogy el tudjak menni NY-ba. Kitartás és pénzügyi tudatosság hiányában szerintem a füzetbe bekapart 3 szám és kb. 120 Ft körül megállt ez a projekt annak idején, de az első poszterem, mikor végre lett saját szobám, egy majdnem egész lakótelepi ajtót beborító Manhattan poszter volt, amit Tesótól kaptam szülinapra egy Sindy baba kosztümmel együtt (kockás szoknya, sárga zakó!). Egyszer eljutottam oda kölcsönből egy olyan 2,5 napra, de kb. lowfaszt se láttam belőle, viszont azóta is gyakran álmodom, hogy ott vagyok. Olyankor mindig az Empire State Buildingnél szoktam lenni és egy februári hétvégén megint arra keltem, hogy ott vagyok és még az ágyban eldöntöttem, hogy az úristenit neki, a blogban is mindent BUD-JFK repjegyben számolok, hát nemhogy fognám magam, szt’ elmennék. Úgy lesz majd, hogy augusztus 29-én lesz a szülinapom, aznap itthon még iszok egyet azokkal, akik szívemnek kedvesek, aztán másnap megindulok egy közvetlen járattal, hogy 10 napon át ott csapassam.

– Voltam kopogtatni.

Már nem úgy, mint a Poltergeistek, hanem gyűjtöttem ajánlásokat egy pártnak, hogy tudjanak indulni az áprilisi választásokon. Ezt egyébként minden formában műveltem az elmúlt két hétben, először kocsmatúrákkal kezdtem és zárásként voltam standolni is. Soha az életben nem hittem volna, hogy valaha is bármi ehhez hasonlót csinálok, de van egy párt, ami engem eléggé megszólított és amikor jött tőlük e-mail, hogy nagyon kell most majd segíteni, nem volt kérdés, hogy jelentkezek. Amit a legjobb volt látni, hogy hogyan szerveződik egy kisebb csapat idegenből, akik aznap látják egymást először, egy hatékony munkacsoport és hogy tudtunk egymás keze alá dolgozni minden tervezgetés nélkül szinte azonnal. Tök sok a meló egyébként ezzel, mert az ajánlásokat nem lehet bármire gyűjteni, vannak ilyen lepecsételt lapok, darabja 10k Ft értékben és arra kell beírogatni egy halom adat. Valakinek ezeket az íveket mindig össze kellett készíteni és elrendezni olyan formában, hogy könnyen kereshetőek legyenek és hogy aztán az egészet összekutyuljuk 3 perc leforgása alatt. Az aláírós ívek mellett a legfontosabb az utcajegyzék volt, ami alapján kellett beazonosítani, hogy ki melyik választókerületben van és hogy kinek az ívét kell az orra alá tolni.

Mikor mentem a kocsmás túrákra, sokan kérdezték, hogy nem voltak-e bunkók, de hogy azt kell mondjam, ez egy kifejezetten yo élmény volt. Az emberek tök kedvesek voltak és nyilván nem volt erre mindenki nyitott, de hogy akkor köszi, szia, további szép estét és ennyi. Az egyik kedvenc emberem az volt, akinél a kopogtatásnál találkoztunk – ott először nagymama nyitott ajtót, mondta, hogy mindenki alszik, mi mondtuk, hogy hú akkor elnézést, de a háttérben meghallotta apa, hogy kiktől érkeztünk és utánunk kiabált a folyosón és anyát is felébresztette, hogy írjon nekünk aláfele. Nagyon érdekes volt látni, hogy mekkora a házastársak szerepe ebben: volt olyan lakás, ahol anya kinyitotta az ajtót, majd mondta, hogy megkérdezi a férjét, várjunk, egy másik helyen meg anya azt mondta, hogy apa alszik és ezeket a dolgokat ő tudja csak.

Mikor standolni mentem, akkor az irodába kellett bemenni a felszerelésért és ott a pult, szóróanyagok és az ívek mellé adtak ilyen lábmelegítős tappancsot, hogy tegyük be a cipőbe, hogy ne fagyjon át a lábunk és kaptunk 1-1 termoszt is meleg teával, amiket én végül tök véletlenül hazahoztam. Egy sráccal találtuk ki, hogy ki kellene menni a Blahára este 10 után elkapni az aluljáróban az átmenő forgalmat és hát az ott látottakról/hallottakról több tanulmányt lehetne írni, elképesztő arcok haladtak el. A rend őrei is odajöttek hozzánk, mondták, hogy nekik nagyon szimpatikus a párt, de ők is és mi is tudtuk yol, hogy szolgálatban nem írhatnak alá, így végül néhány matricával távoztak. Nagyon sokan jöttek oda rajtuk kívül is beszélgetni és az aláírók többsége még aláírás után is maradt, sőt, volt, akik rögtönzött aktivistákká váltak és megszólítottak ők is embereket. Volt olyan srác is, aki mondta, hogy anyukája miatt nem írhat nekünk alá, de utána visszajött, hogy hozta a haverokat, mert ők meg de, valaki meg hozott nekünk sült krumplit.

Nekem közel 200 ajánlásban van benne a mancsom és úgy tűnik, sikerült összegyűjteni annyit, amennyi kell az induláshoz.

Valaki egyszer azt mondta, hogy az a gáz, hogy engem a Sims-en kívül nem érdekel semmi, hát bele se merek gondolni mi lenne, ha még érdekelne is. Mindenesetre azért most megveszem a legújabb Sims kiegészítő csomagot és tolok egy kört az Oscar gáláig.

 
2 hozzászólás

Szerző: be március 4, 2018 hüvelyk Melanie Griffith, Molotov–Ribbentrop-paktum