RSS

óhepidéj kategória bejegyzései

Ma volt az első napom az új dolgozóban és idejét nem tudnám megmondani, hogy mikor éreztem magam utoljára ennyire boldognak és szerencsésnek. Ha soha többet semmi yo nem történik velem ennél a cégnél, ezért a napért már megérte idejönni és most nem csak arra gondolok, hogy reggelire kaptam banánt.

Éppen mikor eszem gallyában sem állt váltani, hívott fel ez a vállalat egy hót régi jelentkezésem alapján, hogy érdekel-e még a dolog, én meg haragudtam volna magamra, ha nem adok egy esélyt a dolognak, úgyhogy elcsattogtam interjúra. Úgy éreztem, hogy rettenetesen sikerült, teljesen el is voltam szontyolodva, hogy mennyire borzasztóan szerepeltem, úgyhogy elfogadtam a sorsomat és kijelentettem, hogy én majd onnet megyek szülni, ahol éppen dolgoztam akkor. Szt’ másnap nézem a telefont, 3 nem fogadott hívás tőlük, hát mondom ezek csak nem tán azért keresnek ennyire, hogy megmondják, hogy ne haragudj, ekkora fost még a Soundon se láttunk, és visszahívtam őket és kiderült, hogy tényleg nem, hanem adtak ajánlat, amit én meg nem voltam rest elfogadni.

Hatalmas változás azért igazából nincsen, még a cég neve is 50%-ban változatlan, ugyanúgy egy multihoz kell bemenni belépőkártyával, ahol a laptopot kell majd nyomogatni naphosszat, de végre benne van a munkakörömben megint a HR szó és én már csak ennek olyan nagyon örülök! (na yo, meg a banánnak is)

További szép napokat és nagyon sikeres próbaidőt kívánok magamnak!

 
3 hozzászólás

Szerző: be július 18, 2016 hüvelyk óhepidéj, Melanie Griffith

 

Jucus kistestvérével két nagyon fontos paktumot kötöttünk ma este, és az, hogy nem megyünk félmaraton futni váltóban, nem is volt köztük (mert ezt már megbeszéltük hetekkel ezelőtt), tehát tényleg rettentőenóriási dolgok vannak készülőben. Nem is érek én itt rá nektek írogatni, mennem kell aludni, hogy még reggel fel tudjak húzni egy tűzoltóközpont a Sim Cityben, mire jön hozzám masszőr házhoz, hogy másfél órán át szanaszéjjel nyomkodjon, bocccseeee.

 
Hozzászólás

Szerző: be május 16, 2016 hüvelyk óhepidéj

 

Van a dolgozóban egy kollégám, aki nálam sokkal okosabb és ők kész stratégiát állítottak fel, hogyan kell jegyet venni az EB-re és azt szerették volna, hogy legyen 2-4 jegyük és lett belőle 16 és most egyeztünk meg, hogy akkor én kettőt úgy átveszek tőlük a bordeaux-i osztrák-magyarra és hát én olyan boldog vagyok, hogy el se tudom mondani, meg éppen egy callban voltam, mikor jött e-mail, hogy akkor a miénk a jegy és kérdezték a call végén, hogy még valakinek valami és mondtam, hogy hát az, hogy én most tudtam meg, hogy mehetek az EB-re és annyira nagyon örülök. Nagyon szerintem nem lepődtek meg, mert már reggel óta mentek a tárgyalások és egész nap semmi másra nem tudtam gondolni és a callba is Zinedine Zidane-ként tárcsáztam be, úgyis pont franciákkal volt – kikkel másokkal.

Este utalom a zsét és meg is lehet kezdeni a tervezést, hogy akkor mikor és hogy és mivel. A kivel nekem végig teljesen egyértelmű volt, hogy B-vel (aki egyébként G) és hát örüljetek velünk nagyon! Egyszer érjek haza, mindent teleposztolok boldog csillogós macikákkal és nyuszikákkal, csak előtte még szakítok a manikűrössel, aki egyébkét nagyon kedvelek, de tudatosult bennem, hogy én mennyire kurvára unok manikűröshöz járni (2008-ban szoktam le a körömrágásról, azóta járok rendszeresen).

Boldogsáááág, landarúúgááás!!!!

 

Nem is tudom, hogy vezessem fel, hogy kivel és hogy találkoztam ma, de majd mindenki levonja a maga részét, hogy a világ mennyire kicsi meg kurva yo.

Kezdésnek azért röviden elmondanám, hogy mi az a Tinder, mert szerepelni fog a posztban és hogy a boldog házasságban élők lehet nem is hallottak még erről a remek applikációról: nahogy így vannak rajta emberek és lehet keresni mindenkinek kedve szerint, hogy milyen nemű meg hány éves népekkel ismerkedne hány km-es körzeten belül és akkor jönnek egymásutánban profilok és ha tetszik az illető, akkor a szívecske gonbot kell megnyomni, ha nem tetszik, akkor meg ikszelni, és ha mindkét fél szívecskét nyom, akkor szól a rendszer, hogy van egy találatod és onnantól akkor lehet csetelni meg megbeszélni találkozót ötkor a szökőkútnál meg minden.

Annak ellenére, hogy számos, kifejezetten értelmes ismerősömnek van ez az alkalmazás telepítve (meg hát ugye nekem is!), és remélnénk, hogy akkor hátha valami hasonlóan yo arc jönne szembe, leginkább csak teljesen humortalan, írni nem tudó istenverte barmokba meg válogatott félkegyelműkbe ütközik az ember lánya és fia egyaránt. Úgy is voltam vele tegnap, hogy sose vezetett ez eredményre, nem is nyúlok én ehhez többet, de még egy utolsó kört csak nyomok rajta.

Kiikszeltem vagy három embert, aztán kiikszeltem a negyediket is, merhogy eh, ez valami francia, tök mindegy. Aztán ahogy szállt el a kép, akkor jöttem rá, hogy hohó, ez a Jerome itt nem valami megátalkodott francia agyalágyult, hanem ez AZ a Jerome, aki nekem akkor volt haverom, amikor 2003/2004-ben kint voltam fél évet Belgiumban és nagyon sokat lógtunk együtt és ő vitt el eddig életem legszürreálisabb bulijába, ami egy nagyon régi, használaton kívüli orvosi rendelőben volt, ami teljesen úgy nézett ki, mint valami horrorfilm díszlet és mindenhol ilyen műszerek meg üvegcsék voltak és befüvezve vezetett haza az egyirányú utcában a rossz irányban közlekedve és jöttek a rendőrök és mi csak röhögtünk, hogy nézd már, rendőr!, de aztán nem jöttek oda és utána meg gitározott nekem még ott valamit hajnalban, de akkor már csak arra gondoltam, hogy hű, hát én kurvára álmos vagyok és másnap reggel meg együtt mentünk fenyőfát venni annak a szervezetnek, ahol én önkéntes voltam, ő meg dolgozott ott pénzért.

12 éve egy mukkot nem szóltunk egymáshoz, de fészbukon ismerősök vagyunk, úgyhogy a felismerésen felbuzdulva azonnal írtam neki ott, hogy helau, én yol látom-e, hogy itt van a városban, mert ha igen, fussunk már össze egy szóra és hát nem régen értem haza és mindig elképeszt, hogy vannak emberek, akikkel akárhány évet hagysz ki, pont ugyanott és ugyanúgy lehet folytatni. Rengeteget röhögtünk, a világot is megváltottuk legalább háromnegyedig és hát nekem csodálatos estém volt és nagyon örültem a találkozásnak és hogy szerintem ez így hibátlanul kurva yo.

Abban maradtunk, hogy ki tudja, mi lesz, ha 12 év múlva megint összefutunk, de mindkettőnknek őszintén a legjobbakat kívánjuk.

Én kiegészíteném azzal, hogy én nektek is ezt kívánom, yo éjszakát gyerekek!:)

 
5 hozzászólás

Szerző: be január 15, 2016 hüvelyk óhepidéj, zsö

 

Akartam én itt 2015 összegző poszt írni, de egy szűk óra múlva jön értem Jucus kistesvére, hogy elszállítson az ultimate mackóalsós szilveszteri buliba és addig még rengeteg mindent kell csinálnom, arra sincs időm, hogy eldöntsem, hogy a petárdázókat vagy a petárdázókat ekéző kutyásokat vetem-e meg jobban.

Arra viszont még van, hogy megköszönjem a figyelmet és az egész éves munkátokat, ölellek benneteket és remélem jövőre veletek ugyanitt!

Én mindenképpen itt leszek, bár a blog custom design előfizetése holnap lejár, nem tudom, hogy fog kinézni, de hát úgyis a belső a fontos.

Mindenki ünnepeljen este legjobb tudása szerint, én meg elkezdem belepakolni a kókuszgolyót meg a társasokat meg a partikellékeket valami mindent elnyelő ikás szatyorba.

Sok puszcsi!

(hát nem találok egyetlen yo képet sem, de ha nem hagyom abba a kutatást, január 2-án is itt fogok ülni, úgyhogy gyorsan túrtam valami cukit a My pictures-ből, tessék:

tumblr_nmr8agzib61shqss3o1_540 )

 
Kép

bday_me

 
1 hozzászólás

Szerző: be augusztus 29, 2015 hüvelyk Alma együttes, óhepidéj

 

Na mondom milyen VOLT.

Annyira elképesztően yol éreztem magam, hogy olyan szép betűket semmilyen billentyűzettel nem tudnék formálni, hogy leírjam. A dolog egyetlen fricskája, hogy a VOLT himnusz címe Emlékszem, Sopronban és hazafelé az autóban jöttem rá, hogy én erre a számra pont nem emlékszem. Ott voltam a koncerten és nyilvánvalóan lement ez a szám is, de hát előtte meg a bútor ára.

Előző nap meg esküvőn voltam, mintha nekem lett volna szervezve, lement a nagyon cuky szertartás egy kis tó partján, a háttérben meg dombok, nagyon romy volt, de utána nem volt semmi kötött program, svédasztalról egyél, amit és amikor akarsz, és volt kacsa is (a kacsában az a legjobb, hogy meghal és finom), meg a tánctéren szappanbuborék fújó gépezet és lehetett táncolni Take That-re és kb. 50-en voltunk és nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy ott lehettem. Miközben a szertartás alatt törölgettem a könnyeimet, nehogy beázzanak a műszempilláim, arra gondoltam, hogy az egyik legszebb dolog lehet az életben, amikor valaki örömszülőként van jelen egy esküvőn és nagyon remélem, hogy ezt majd én is átélhetem. Ez nyilván nem holnap lesz, de legalább tudom, hogy addigra geciyol fognak kinézni a fogaim!

Mert a fogszabályzóval meg az van, hogy bár elég gyakran szétnyomja belülről a számat és a fesztiválon is tök sokat kellett gondolkozni, hogy mi a francot ehetek meg, ez nem visz át bármit és a hot dogot is csak úgy tudtam megenni, hogy Jucus kistestvére visszanyomta bele a virslit, nagyon örülök, hogy belevágtam és nagyon szeretem. Elég látványosan elmozdította már most a fogaimat és szerintem az egész fejem szerkezete lágyult tőle és életemben először merek teli pofával mosolyogni. Oké, a vas attól még ott van, de hát úgy tapasztalom, hogy ez aztán nem elrontója semmi yonak.

Szabályos fogsort, sok boldogságot mindegy kinek!:)

 
5 hozzászólás

Szerző: be július 6, 2015 hüvelyk #maradok # ottalszok, óhepidéj, Love Actually