RSS

szomorú szamuráj kategória bejegyzései

Kedves internetező gyerekek, hát nem semmi egy év volt ez, tejóég.

Mondom röviden, mivót, mert jövőre már nem szeretnék én 2019-el faszkodni.

Na.

Az év kibaszott kurva szarul indult, to say the least, és én két kézzel nyomtam be a rakenroll életérzés gombot, de mikor egy ilyen buli után lekapcsolják a vellanyt, ott aztán gecisötét tud lenni. Nem sokat tettem volna rá tipszmikszen, hogy én megérem akár a szeptembert és a testem is érezte, hogy totál lejöttem az életről, mert életemben először egy éves szűrésen szar lelet kaptam – találtak ekkis elváltozást, még a vízben élő, ollós állat neve is előjött.

Visszagondolva, hogy én hónapokig miken gondolkoztam, hogy éreztem magam, elképzelni nem tudom, hogy honnan vettem erőt (boltból?), hogy legyen máshogy, de gondolom már kurvára untam magam és akkor tudott kezdődni valami. Nagyon jókor jött, hogy rettenetesen unatkoztam abban a konferenciahívásban, amikor mixer tanfolyamra jelentkeztem, mert tök sok mindenre rájöttem. Kurva jó, ha vannak célok, ha van mit várni meg kurva jó tanulni! Mondjuk mikor készültem a vizsgámra és meg kellett tanulni a sok minden más mellett 40 koktélnak a receptjét, akkor személyesen basztam volna fejbe egy téglával azt, aki 10 összetevős koktélokat talált ki, hogy mi a fasznak te majom, még jegyezzem meg azt is hozzá, hogy miből mennyi, milyen pohárba és hogy kell-e duplán szűrni, mérnem volt jó neked valami 1-2-es boroskóla, hogy baszódnál meg. Hatalmas élmény volt még az egyik tanár, aki elmúlt már 70 és rengeteg mesélt, hogy hol dolgozott, milyen helyzetekkel találkozott (az összessel) és hogy ez a világ kurva nagy és élet nem csak egy irodában létezik.

Ezzel egy időben elkezdtem egy diétát is, mert kurvára csak annyit csináltam igazából az előző 2 évben, hogy zabáltam a tévé előtt a pidzákat; egyszer rendeltem magam óriás pizzát és mondta a kifutófiú, hogy jó étvágyat nektek, én meg mondtam magamban, hogy hehehe. Itt is elegem lett abból, hogy nem jó a tükörbe nézni, plusz 1 cél az szintén hasznos volt és nagyon komolyan nekivágtam a feladatnak. Ez teljesen yol jött, mert kurva egészségesen kezdtem el enni meg el kellett kezdeni sportolni. Mivel a bokám is kiment év elején, a futás kiesett a pikszisből, a traumatológus mondta, hogy biciklizzek, én meg így aha, ok, köszi. Végül egy kiváló analitikus képességű kolléganőm ajánlott egy tagot, hogy menjek hozzá spinningre, yo lesz és hát milyen kurva yo, hogy kiment a bokám! A spinninges csávó volt az egyetlen férfi, aki lázba hozott, mindig alig várom, hogy ott lehessek és halljam, ahogy a Café del Mar közben, mikor már a szemem se tudom nyitva tartani, mert anynira ömlik rólam a víz, ordítsa a hajrában, hogy PAKOLJ RÁÁÁ, MÉG UTOLJÁRA PAKOLJ RÁÁÁ!, de nem mondom meg, hogy hívják, mert kurvára ti is oda akartok majd járni és így is alig lehet beférni hozzá.

Azt eredményezték végül a dolgok, hogy lebasztam magamról 15 kilót, véknyabb vagyok, mint az esküvőmön, vasárnaponként felkelés után az az első, hogy megnézem, melyik spinning órára érek oda, a legutóbbi leletem meg azt mondta, hogy minden teljesen fiszi-fasza, jeööje.

Ezen kívül kapott még elég nagy hangsúlyt, hogy mi van belül a sok brokkolin kívül (annyi brokkolit ettem, hogy ti az elképzelni nem tudjátok!), figyelgettem, hogy milyen minták jönnek létre körülöttem, ezeket hogyan hozom létre, hogy sokkal több minden függ tőlem, mint ahogy gondoltam és sokkal több minden meg nem. Megvilágosodtam, hogy nekem is lehet rossz kedvem, lehet olyan, hogy valami nekem nem tetszik, valamit nem akarok és lehet határokat kijelölni és ez gecire felszabadító.

Nagyon sokan jöttek velem az úton, a barátok úgy tartottak meg, hogy soha nem lehetek nekik elég hálás és kurva yo volt, ahogy együtt fejtjük meg a világot. De bármennyire kurva yo arcokkal vagyok körülvéve, én azért szakmai segítséget is kértem és pár hónapja járok megint terápiába, de ez most ilyen kanapén fekvős, kurva yo, hihetetlen, mik vannak, meg mennyi erőforrás meg segítség, amit igénybe lehet venni, ha az ember éppen nem toporog tehetetlenül egy helyben, mint egy darab fasz.

Mivel továbbra is megingathatatlanul hiszek benne, hogy az élet nem azért rúg belém, hogy bántson, hanem hogy menjek előrébb, igyekeztem minden helyzetben kimaxolni a szarból várat elvet, így tanultam meg például 3 labdával zsonglőrködni. Az volt, hogy jelentkeztem önkéntesnek a vállalati családi napra, mentem ki éppen a helyszínre és pont azon gondolkoztam, hogy miért nem akkor ütött agyon valaki, amikor én kitaláltam ezt a hülyeséget, hogy jelentkezek, nekem ehhez semmi kedvem, mikor felbukkant a villamoson egy ellenőr. Ezen a villamoson szinte sosincs ellenőr, meg hát olyan sincs soha, hogy nincsen nálam a bérletem, nyilván ezért találkozott ez a két esemény. Mikor nyúltam volna érte a helyére, akkor ugrott be, hogy előző este nem tettem vissza a tornazsákból és akkor meg lettem baszva. Teljesen idegállapotban voltam, mikor kiértem a családi napra, de láttam, hogy vannak bohócok, akik zsonglőrködni tanítják a népet és na mondom hát akkor valamit profitáljunk már a dolgoból, ezért megközelítettem a bohócokat, akik készségesen segítettek és elárulták, hogy pár nap múlva indul zsonglőr tanfolyam én meg köszöntem a tippet és mentem is zsonglőróra. A zsonglőróra kurva yo, mert teljesen másféle koncentrációt igényel, mint bármi, amit én csinálok, idejét nem tudom, mikor Kellett arra figyelni, hogy a hátam mögül bele tudjam ejteni a labdát a kezembe. Az első órán megtanultam 3-al dobálni és kibaszott izomlázam lett, másfél óra alatt nagyon sokszor elgurul a labda és legalább ennyiszer utána kell menni felvenni. Sajnos csak 3 alkalomra tudtam elmenni, mert rájöttem, hogy ezt idővel nem fogom bírni, de szoktam néha dobálni itthon és majd ha nyugdíjas leszek, megtanulok néggyel.

Férjem még mindig nincs, sőt, idén én egyetlen randevún sem vettem részt. Emiatt vagy kétszer nagyon sajnáltam magam, de hogy igazából kurvára nem is ez volt fókuszban, meg az élet úgyis mindig jobban tudja. A múltkor azért már ismerkedtem egy darab emberrel, akin nyaklánc volt és Ákos koncertes pohár, de én gondoltam, hogy nem leszek előítéletes, attól még lehet jó arc egy férfi, hogy van rajta ékszer meg szereti Ákost, még akkor is, ha én mindkét tábort tiszta szívemből ugyanúgy megvetem, mint így szilveszter előtt a kibaszott jaj ne bántsd a kutyákat jellegű idegesítő hülyéket meg a petárdázó faszkalapokat (soha az életben nem fogom felfogni, hogy milyen szórakoztató értéke van annak, hogy valamit eldobsz, ami várhatóan pukkan és aztán tényleg pukkan). A nyakláncos Ákos rajongóval végül mindössze 2 üzenet váltottunk, úgyhogy továbbra sem kell szervezni a jegyesfotózást.

Ha randevún nem is, zenei rendezvényen annál többet vettem részt és a kedvencem a Chromatics volt, ahol felfedeztem Johnny Jewelt és ahol a csaj ezt így tolta el élőbe’ és varázslatos volt. Adminisztrácós szempontból a legemlékezetesebb mindenképpen a párizsi Take That koncert volt, ahova nem kaptam meg a jegyemet postán és hiába írogattam nekik bőszen, hogy akkor ilyenkor wtf, akkor válaszoltak csak, mikor indultam már ki a reptérre, hogy bármelyik pick-up ponton fel tudom majd venni. A reptérre kár volt annyira sietni, majdnem egy napos késéssel indultunk el és a koncert előtt 2 órával én még ott álltam Párizs külvárosában valami Auchanban, hogy bonzsúr, jöttem a jegyekért, mire mondta a néni, hogy bonzsúr, kéne hozzá a bankkártya utolsó 4 számjegye. Nem akartam belemenni, hogy azt a bankkártyát is hogy kellett letiltatnom, mikor több 600 ezer forintot akartak róla lelopni, ezért azt hazudtam, hogy azt a kártyát elhagytam és hogy akkor így mi van és néztünk egymásra a nénivel. Kérdezte, mikor lesz az esemény, hát mondom ce soir bazdmeg és akkor jött valaki, aki mondta, hogy hívni kell egy varázsszámot és miután a néni órákig csörgette, valaki felvette és megoldódott a netbankos tranzakciószám segítségével, mindezt persze végig franciául ah ha ha.

Meg olvastam is sokat, a Mesterségem a halál volt az első könyv, ami annyira felkavart, hogy aludni is alig tudtam, az Utas és holdvilág meg így atyaúristen, imádtam és életemben először tetoválást is akartam csináltatni. Mert az egy dolog, hogy az egész könyv végig kibaszott yo, de az utolsó mondattal még egy akkora gólt rúgott be nálam, hogy abba leszakadt a kapufa, abban a mondatban ott volt az egész 99-es BL döntő, minden, amit 20 éve vallok. A tetoválást a bal csuklómra szerettem volna, az utolsó mondatot odaírni, de mondták, hogy az csak nagyban mutat és akkor jött az ötlet, hogy lehetne egy űrhajós meg a Hold, de ez egyelőre be van téve a spájzba.

Sorozat is néztem, bár lényegesen kevesebbet, de ezeket szerettem nagyon: This is Us, Mad Men, When They See Us, The Affair, Euphoria, Unbelievable.

Visszanézve mindenre, azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon nehéz, de kibaszottul eredményes év volt.

Ez a poszt meg kurvára nem lett rövid, de majd így beosztjátok vagy csináltok, amit akartok.

Megindulok, mert lassan kell majd menni újévi mulatságba, csak előtte elmondom, hogy minden horoszkóp azt írja, hogy nekem kibaszott yo évem lesz, Izing Klára szerint egyenesen a vágyak teljesülésének az éve lesz 2020, úgyhogy én erre iszok ma és rátok, kívánva nagyon sok csodát és bármi lófaszt, amit csak szeretnétek!:)

Millió ölelés<3

(ja és fingom sincs, miért nem írok ide gyakran, ha esetleg lett volna ez kérdés)

 

Szembe jött egy tetszetős kép instán és azóta megállás nélkül Oasis-t hallgatok meg énekelek és légdobolok, úgyhogy írok nektek inkább a Simsről, mert egyébként sosem hagyom abba (bár igazából semmi nem tiltja, hogy én még hajnali 5-kor itt dorbézoljak, hogy maybeee, saves meee).

Simsezni továbbra is ritkán sikerül, tavaly volt, hogy 4 hónapig hozzá se piszkáltam, de ha előszedem, akkor megy, mint a meszes. Ez történt 2 ünnep között is és mondom, mik történtek benne.

Az egyik úgy kezdődött, hogy apát elvitték az ufók. Ez még így önmagában nem is nagy szám, gyakran előfordul ez a játékban, de pár óra múlva mindig visszahozzák utána az embert, aki egy kicsit zizinek érzi magát, de hogy így ennyi. Most is visszajött apa rendben, de egyszer csak elkezdett fájni neki valami. Nem tudtam rájönni, mi baja van, adtam neki orvosságot, semmi nem változott, ugyanúgy fájása volt. Aztán egyszer csak ott volt, hogy apának az fáj, hogy változik a teste. Hát mondom biztos öregszik és az a baja, kopik a porca vagy mittomén, majd biztos elmúlik. Játszottam tehát tovább a legnagyobb nyugalomban, mikor a játék kiírta, hogy apánál beindult a szülés! Úgyhogy apa bement a kórházba szülni (!) és hazajött egy kis zöld ufó babával. Akivel végül az lett, hogy mikor már kezdtem beletörődni, hogy ok, hát akkor ez van, akkor felneveljük a másik kettő mellett, akkor megláttam, hogy van olyan opció, hogy visszaküldeni a saját bolygóra, úgyhogy visszaküldtem. Eltakarítani amúgy nem lehetett teljesen a képből, mert a családfában ott virított apának a külső forrásból származó ufó gyermeke.

Az ufó baba féltestvéreit viszont felneveltem és a csajt randira hívták egy szép napon. Előző este ismerkedett meg az arccal egy fesztiválon, normálisnak tűnt, elment tehát a csaj randira. Felvette a legjobb ruháját, merhogy a legpuccosabb étterembe szólt a meghívás, ahová el is mentek, de nem mentek be, mert a csávó így hátrament az étterem mögé és elkezdett a kukában turkálni, a csaj meg így ott állt az ünneplőben és nézte, hogy heh bazmeg.

A jól sikerült rendezvények rovatban pedig hadd osszak meg egy élő példát is: múlt pénteken azért zavartak haza mindenkit a mulatságból, mert beállított a Vízmű, hogy nem oké a zsoké és mindenkinek el kéne kotródni, de legalább a jegyárat visszaadták és lehetett menni haza aludni.

Az első 2 hét egyébként elképesztően gyilkos volt, de megbeszéltem magammal, hogy most letudtam a szart egyben és akkor innentől már csak feljebb van.

 
2 hozzászólás

Szerző: be január 22, 2018 hüvelyk Erich von Daniken, szomorú szamuráj, Zenebutik

 

Dzsedaj hívta fel rá a figyelmemet, hogy érkezik Budapestre az egykori bombasztikus fiúcsapat, a 5ive, úgyhogy megbeszéltük, hogy amint mindkettőnknél megtörténik a bérutalás, azonnal gondoskodunk róla, hogy a lehető legjobban fektessük be a kemény munkával megkeresett jó erős magyar forintokat:

 

Eva

a jegy!!!

vegyüka jegyet???

 

Péter

aha

 

Eva

de ne basszál át, nem fogok ott állni egyedül az első sorban, hogy keep on movin!

 

Péter

picsába

mestertervem dugába dőlt

 

Eva

yoh itt nem égnék be annyira amúgy, mint amikor az east 17-ből brian harevy elém tartotta a mikorfont, én meg néztem

hogy he

 

Péter

az lett volna a menő, ha beküldöd, hogy BACKSTREETS BACK ALRIGHT

Életem ziccerét hagytam akkor ki, de most résen leszek meg nektek is szólok, hogy amúgy fellépnek a Bestiák is!

Egyszer majd megyek olyan előadó koncertjére is, aki most menő, de addig is itten van nektek egy 5ive megamiksz, hallgassátok szeretettel:

 
Hozzászólás

Szerző: be április 4, 2017 hüvelyk szomorú szamuráj, Zenebutik

 

Volt egy kollégám, aki egyszer csak elkezdte a bankkártyás vásárlások után Antonio Banderasként aláírni a bizonylatokat, majd felhívta a bankot, hogy szerinte gyanús mozgások vannak a számláján, nézzenek már utána és akkor a bank mondta, hogy háö, elképzelhető, hogy történt egy kis visszaélés.

Nem tudom, hogy ennek a hatására-e, de én például rendszeresen szoktam taxit rendelni mindenféle nevekre,bár legutóbb eléggé befürödtem a Kleinheisler Lászlónéval, mert egyáltalán nem értette a diszpécser, úgyhogy kénytelen voltam unalmas lenni és bemondani a saját nemevet – nem mintha azt olyan sokkal könnyebb lenne befogadni.

A bizonylatokkal szerencsére nincsen semmi gond, kb. egy hete rájöttem, hogy a nulla forint helyett 2 havi pénz van a SZÉP kártyámon és azóta vásárolok is vele bőszen és minden alkalommal Dzsudzsáknéként írtam alá, ami egyébként hót nehéz, bárki megy hozzá, nem javaslom, hogy felvegye a nevét. Nyilván amúgy senkinek szeme sem rebbent, meg hát abból a kaparásból valószínűleg egy Jumurdzsák Éva is hamarabb kijön, mint ami lenni akart igazából.

Ilyen körülmények között nem is lehetett véletlen, hogy az alábbi köszöntés is érkezett:

dzs_bday

Bármilyen kedves is mindez, holnaptól szerintem áttérek a Szalai nem focista Ádámnéra.

A szülinapom meg a legfurább volt ever, elkövettem a lehető legrosszabb dolgot; elkezdtem gondolkozni már napokkal előtte. Próbáltam sorra venni, hogy mire jutottam eddig, hát tiszta szerencse, hogy az égvilágon semmire, mert így legalább ez a tevékenység nem tartott sokáig, HÁ HÁ. Meg megállapítottam, hogy soha senki és semmi nem okozott még nekem akkora csalódást, mint saját magam állandóan. Nem mintha tudnám, hogy mit akarok az élettől, de igazából ez is mindegy, mert az élet nem nagyon szokta érdekelni úgyse, hogy én mégis mit szeretnék. Csináltam számvetést, hogy mi történt itt az elmúlt egy évben és arra jutottam, hogy igazából se én, se a világ nem maradt volna le semmiről, ha én ezt az évet úgy egy az egyben kihagyom, Szalai ugyanúgy bebaszta volna azt a gólt, ehhez nem kellett nekem helyben futnom ott Bordeaux-ban a lelátón, hogy menjélmááááár, bármennyire is gondoltam akkor, hogy ez majd meggyorsítja azt a szerencsétlen tetvet.

Mivel úgy érzem, hogy nagyon sokkal többet vagyok szomorú, mint nem, igyekeztem valami okos ajándékot kitalálni magamnak, ami ezen segíthet és most nem a teleshopos zöldségszeletelőre gondolok, amivel végre pikk-pakk kész lenne a görög salátám bármikor, de szerintem yo lesz és lesz eredménye. Anyukáméktól Pilóta kekszet kértem, ebben szintén nem lehet majd hiba.

És jövőre hátha végre tényleg boldog lesz ez a nap. Is.

 
Hozzászólás

Szerző: be augusztus 30, 2016 hüvelyk Alma együttes, szomorú szamuráj

 

Mivel az idén az égvilágon semmi nem történt velem azon kívül, hogy annyit voltam temetésen, mint az előző 10 évben összesen meg hogy egy kicsit kurvára abuzáltak, nagyon sokat gondolkozok nagy kérdéseken, hogy oké, hogy 42, de mi az élet értelme, minek vagyunk mi itt e világon. A témaválasztás egyszerűen tökéletes, napokon keresztül lehet ezeken a semmibe előre bámulva rágódni és rájönni, hogy még én sem profitálok a saját életemből egy nagy büdös lófaszt se, nem hogy bárki más. Felkelek, bemegyek az üzembe, hazajövök, alszok. Ezért igazán kár minden nap beszárítani a hajam, meg hogy úgy egyáltalán felkelni reggelente.

Próbáltam világgá menni, az egyik hajnalban úgy jöttem haza, hogy oké, hajnali 3 van, már késő lemondani a franciatnárt reggel 9:30-tól, de ahogy hazajövök tőle, én megveszem az első legmesszebbre menő jegyet akárhova, de aztán rájöttem, hogy anyagi lehetőségeim igen korlátozottak és maximum Pilisszántóig tudnék elmenni távolsági busszal, másrészt itt van a fogamon ez a szabályozó készülék, amit nem tudok egy tapétavágóval vagy egy disznóperzselővel csak úgy leszedni meg hogy ezzel havonta még 1 éven át járni kell kezelésre, hogy most én nem tudok elindulni Mikornéziába pultosnak vagy Borneóra madrárrezervátumba takarítónak, még legalább 12 hónapon át tisztes, adófizető állampolgárként kell élnem a fogszabályzós néni közelében.

Próbáltam azt is, hogy juhú, mennyi remek program vár rám, de rohadtul nem érdekel SEMMI, még az EB is teljesen hidegen hagy, pedig oda már azt is kitaláltam, hogy a BUDA FUCKING PEST mintájára csináltatok DZSU FUCKING DZSÁK feliratú pólót, de hogy így whatever, tőlem akár fel is fordulhat az egész válogatott Király Gáborral az élen. Az egyetlen dolog, ami fent tudja tartani az érdeklődésem, az az olvasás meg az alvás, semmi másra nem vágyok, csak hogy hadd aludjak, ne beszéljek senkivel és hogy hadd olvassak (most épp az Anna Kurnyikovát olvasom Tolsztojtól és nagyon adja, előtte Grecsótól volt a Mellettem elférsz és hű!).

Próbáltam futni is, de hogy beneveztünk a félmaraton váltóba és menni KELL futni, minden egyes alkalom egy hatalmas kudarc és nincs benne semmi öröm, csak egy kötelezettség, aminek nem tudok megfelelni. Olyan 10 kilométert kéne tudnom lenyomni, most így a 6,3 az nagyjából lemegy simán, de elég rossz a szintidő és hogy ebből is mi lett, nem vagyok büszke magamra, hogy felfutok a hídra, lefutok a hídról, körbefutom a sziget, hanem csak nézem azt a kibaszott trackert, hogy nabazmeg, már megint egy nyugdíjas tetű is gyorsabb lett volna és hogy ebből így soha nem lesz semmi és hogy egy ringy-rongy törpe vagyok.

Mindezek ellenére nem megyek a Dunának, pedig a lenti ábráról még nem is beszéltem, meg kurvára be is vagyok hízva meg a hajam is kibaszott szar és nincsen egy normális ruhám sem, de csak én tudom, hogy hol vannak az EB jegyek, meg hót sokat kéne fizetni a lányoknak szállsért, ha kiesnék a VOLT-ig, bár a jegyeket simán elpakolhatnám könnyen elérhető helyre meg keríthetnék magam helyett valakit a VOLT-ra, na még átgondolom, de most inkább Lev Tolsztoj, van egy sanda gyanúm, hogy a Hip-Hop Boyz-os Levy-T róla nevezte el magát!

a8MQr4V_460s_v1

#success #happiness #LOVE #életkedvLevel1000000 #hisztéria

 
7 hozzászólás

Szerző: be május 4, 2016 hüvelyk Lilu, szomorú szamuráj

 

Egyszer majd írok vidámat, de egyelőre úgy tűnik, hogy a móka cukrot továbbra sem én fogom osztogatni. Megint a lehető legrosszabb hír érkezett és hát én már semmit sem értek.

Kurvára becsüljétek meg magatokat és az égvilágon mindent és mindenkit magatok körül.

 
3 hozzászólás

Szerző: be április 9, 2016 hüvelyk szomorú szamuráj

 

2008-ban azért kezdtem el manikűröshöz járni, mert egyik napról a másikra leszoktam a körömrágásról, megnőtt a körmöm és egyáltalán nem tudtam vele mit csinálni. Most, hogy szakítottam a manikűrössel, életemben először levágtam ollóval a kézkörmeimet.Úgy nézek ki, mint egy óvodás, aki a egész délután a homokozó falát kaparta, de legalább elindultam az úton és biztos lesz még ez jobb is.

És igazából azért írok itt mindenféle teljesen jelentéktelen barmságról, mert fogalmam sincs, hogy kezdjek bele abba, amiről már hetek óta szeretnék.

Annyi történt akkor, hogy írt nekem fészbukon egy általános iskolás korú gyerek (vagy az anyukája), hogy áruljam már el, hogy nekem vajon miért írogat az éjszaka közepén az ő édes apukája. Keveredtem mindebbe úgy, hogy apukával mindössze annyi kommunikáció volt köztünk írásban, hogy többször visszautasítottam az ebédmeghívását, sose beszéltem vele, életemben nem láttam és hogy ezt nem nagyon tanítják a suliban, hogy ilyenkor oszt mivan?

És ezt a történetet nagyon sok másik, a környezetben megtörtént esettel akartam volna kiegészíteni, hogy az emberek mekkora tökkelütött idióták és hány gyerek születik úgy, hogy apa közben máshol hál, hány közös fénykép alá lehetne odakommentelni, hogy nem vigyorognál így, ha tudnád, hogy ki alatt feküdt életed párja előző este, de hogy úgyse az a lényeg, hogy mennyi a sunyiság, hanem hogy mennyi így a boldogtalanság is és én nem is tudom, mit akarok ebből kihozni, de hogy valami olyat, hogy egy életünk van és hogy miért nem lehet megbecsülni se a sajátunkat, se a másikét és hogy ha meg lehet javítani, akkor javítsuk meg, ha meg nem, akkor meg haladjunk. Bár most olvastam egy cikket, hogy nagyon nagy mértékben nő az emberek várható élettartama, de hogy hát nem biztos, hogy érdemes a döntésekkel megvárni a 120-at.

Tudom, ki a pék vagyok én, hogy ilyen okosnak meg a becsület bajnokának képzelem magam itt a monitor mögött, meg nézzem meg, hogy mire megyek vele, mert kurvára semmire, de oly rettenetesen kikivánkozott belőlem, hogy én az ilyeneket hétpróbás gazembereknek tartom, akik meg nem akarják észrevenni, hogy mi megy a szemük előtt, azokat is és mind szégyelljék magukat.

Gondolom ez az első út a vénasszonykodás felé, majd pár hét múlva lehet öklömet rázva átkozódok a piacon, ha valakin rövid szoknya lesz, hogy nincs rajt’ ruha, szt csodálkozik, ha megbasszák. Bár így sem leszek akkora arc, mint a kedvenc vénasszonyom ever, a mofógép blog Sümeginéje, akinek az volt a leírása, hogy “Sümeginé vagyok és fel vagyok háborodva!” és így nyomta:

sümeginé

Na de hogy most akkor komolyan, ne basszuk el nagyon, ha nem muszáj.
És kurvára nem muszáj.

 
1 hozzászólás

Szerző: be március 22, 2016 hüvelyk Magdi anyus, szomorú szamuráj, tapír