RSS

szomorú szamuráj kategória bejegyzései

Dzsedaj hívta fel rá a figyelmemet, hogy érkezik Budapestre az egykori bombasztikus fiúcsapat, a 5ive, úgyhogy megbeszéltük, hogy amint mindkettőnknél megtörténik a bérutalás, azonnal gondoskodunk róla, hogy a lehető legjobban fektessük be a kemény munkával megkeresett jó erős magyar forintokat:

 

Eva

a jegy!!!

vegyüka jegyet???

 

Péter

aha

 

Eva

de ne basszál át, nem fogok ott állni egyedül az első sorban, hogy keep on movin!

 

Péter

picsába

mestertervem dugába dőlt

 

Eva

yoh itt nem égnék be annyira amúgy, mint amikor az east 17-ből brian harevy elém tartotta a mikorfont, én meg néztem

hogy he

 

Péter

az lett volna a menő, ha beküldöd, hogy BACKSTREETS BACK ALRIGHT

Életem ziccerét hagytam akkor ki, de most résen leszek meg nektek is szólok, hogy amúgy fellépnek a Bestiák is!

Egyszer majd megyek olyan előadó koncertjére is, aki most menő, de addig is itten van nektek egy 5ive megamiksz, hallgassátok szeretettel:

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be április 4, 2017 hüvelyk szomorú szamuráj, Zenebutik

 

Volt egy kollégám, aki egyszer csak elkezdte a bankkártyás vásárlások után Antonio Banderasként aláírni a bizonylatokat, majd felhívta a bankot, hogy szerinte gyanús mozgások vannak a számláján, nézzenek már utána és akkor a bank mondta, hogy háö, elképzelhető, hogy történt egy kis visszaélés.

Nem tudom, hogy ennek a hatására-e, de én például rendszeresen szoktam taxit rendelni mindenféle nevekre,bár legutóbb eléggé befürödtem a Kleinheisler Lászlónéval, mert egyáltalán nem értette a diszpécser, úgyhogy kénytelen voltam unalmas lenni és bemondani a saját nemevet – nem mintha azt olyan sokkal könnyebb lenne befogadni.

A bizonylatokkal szerencsére nincsen semmi gond, kb. egy hete rájöttem, hogy a nulla forint helyett 2 havi pénz van a SZÉP kártyámon és azóta vásárolok is vele bőszen és minden alkalommal Dzsudzsáknéként írtam alá, ami egyébként hót nehéz, bárki megy hozzá, nem javaslom, hogy felvegye a nevét. Nyilván amúgy senkinek szeme sem rebbent, meg hát abból a kaparásból valószínűleg egy Jumurdzsák Éva is hamarabb kijön, mint ami lenni akart igazából.

Ilyen körülmények között nem is lehetett véletlen, hogy az alábbi köszöntés is érkezett:

dzs_bday

Bármilyen kedves is mindez, holnaptól szerintem áttérek a Szalai nem focista Ádámnéra.

A szülinapom meg a legfurább volt ever, elkövettem a lehető legrosszabb dolgot; elkezdtem gondolkozni már napokkal előtte. Próbáltam sorra venni, hogy mire jutottam eddig, hát tiszta szerencse, hogy az égvilágon semmire, mert így legalább ez a tevékenység nem tartott sokáig, HÁ HÁ. Meg megállapítottam, hogy soha senki és semmi nem okozott még nekem akkora csalódást, mint saját magam állandóan. Nem mintha tudnám, hogy mit akarok az élettől, de igazából ez is mindegy, mert az élet nem nagyon szokta érdekelni úgyse, hogy én mégis mit szeretnék. Csináltam számvetést, hogy mi történt itt az elmúlt egy évben és arra jutottam, hogy igazából se én, se a világ nem maradt volna le semmiről, ha én ezt az évet úgy egy az egyben kihagyom, Szalai ugyanúgy bebaszta volna azt a gólt, ehhez nem kellett nekem helyben futnom ott Bordeaux-ban a lelátón, hogy menjélmááááár, bármennyire is gondoltam akkor, hogy ez majd meggyorsítja azt a szerencsétlen tetvet.

Mivel úgy érzem, hogy nagyon sokkal többet vagyok szomorú, mint nem, igyekeztem valami okos ajándékot kitalálni magamnak, ami ezen segíthet és most nem a teleshopos zöldségszeletelőre gondolok, amivel végre pikk-pakk kész lenne a görög salátám bármikor, de szerintem yo lesz és lesz eredménye. Anyukáméktól Pilóta kekszet kértem, ebben szintén nem lehet majd hiba.

És jövőre hátha végre tényleg boldog lesz ez a nap. Is.

 
Hozzászólás

Szerző: be augusztus 30, 2016 hüvelyk Alma együttes, szomorú szamuráj

 

Mivel az idén az égvilágon semmi nem történt velem azon kívül, hogy annyit voltam temetésen, mint az előző 10 évben összesen meg hogy egy kicsit kurvára abuzáltak, nagyon sokat gondolkozok nagy kérdéseken, hogy oké, hogy 42, de mi az élet értelme, minek vagyunk mi itt e világon. A témaválasztás egyszerűen tökéletes, napokon keresztül lehet ezeken a semmibe előre bámulva rágódni és rájönni, hogy még én sem profitálok a saját életemből egy nagy büdös lófaszt se, nem hogy bárki más. Felkelek, bemegyek az üzembe, hazajövök, alszok. Ezért igazán kár minden nap beszárítani a hajam, meg hogy úgy egyáltalán felkelni reggelente.

Próbáltam világgá menni, az egyik hajnalban úgy jöttem haza, hogy oké, hajnali 3 van, már késő lemondani a franciatnárt reggel 9:30-tól, de ahogy hazajövök tőle, én megveszem az első legmesszebbre menő jegyet akárhova, de aztán rájöttem, hogy anyagi lehetőségeim igen korlátozottak és maximum Pilisszántóig tudnék elmenni távolsági busszal, másrészt itt van a fogamon ez a szabályozó készülék, amit nem tudok egy tapétavágóval vagy egy disznóperzselővel csak úgy leszedni meg hogy ezzel havonta még 1 éven át járni kell kezelésre, hogy most én nem tudok elindulni Mikornéziába pultosnak vagy Borneóra madrárrezervátumba takarítónak, még legalább 12 hónapon át tisztes, adófizető állampolgárként kell élnem a fogszabályzós néni közelében.

Próbáltam azt is, hogy juhú, mennyi remek program vár rám, de rohadtul nem érdekel SEMMI, még az EB is teljesen hidegen hagy, pedig oda már azt is kitaláltam, hogy a BUDA FUCKING PEST mintájára csináltatok DZSU FUCKING DZSÁK feliratú pólót, de hogy így whatever, tőlem akár fel is fordulhat az egész válogatott Király Gáborral az élen. Az egyetlen dolog, ami fent tudja tartani az érdeklődésem, az az olvasás meg az alvás, semmi másra nem vágyok, csak hogy hadd aludjak, ne beszéljek senkivel és hogy hadd olvassak (most épp az Anna Kurnyikovát olvasom Tolsztojtól és nagyon adja, előtte Grecsótól volt a Mellettem elférsz és hű!).

Próbáltam futni is, de hogy beneveztünk a félmaraton váltóba és menni KELL futni, minden egyes alkalom egy hatalmas kudarc és nincs benne semmi öröm, csak egy kötelezettség, aminek nem tudok megfelelni. Olyan 10 kilométert kéne tudnom lenyomni, most így a 6,3 az nagyjából lemegy simán, de elég rossz a szintidő és hogy ebből is mi lett, nem vagyok büszke magamra, hogy felfutok a hídra, lefutok a hídról, körbefutom a sziget, hanem csak nézem azt a kibaszott trackert, hogy nabazmeg, már megint egy nyugdíjas tetű is gyorsabb lett volna és hogy ebből így soha nem lesz semmi és hogy egy ringy-rongy törpe vagyok.

Mindezek ellenére nem megyek a Dunának, pedig a lenti ábráról még nem is beszéltem, meg kurvára be is vagyok hízva meg a hajam is kibaszott szar és nincsen egy normális ruhám sem, de csak én tudom, hogy hol vannak az EB jegyek, meg hót sokat kéne fizetni a lányoknak szállsért, ha kiesnék a VOLT-ig, bár a jegyeket simán elpakolhatnám könnyen elérhető helyre meg keríthetnék magam helyett valakit a VOLT-ra, na még átgondolom, de most inkább Lev Tolsztoj, van egy sanda gyanúm, hogy a Hip-Hop Boyz-os Levy-T róla nevezte el magát!

a8MQr4V_460s_v1

#success #happiness #LOVE #életkedvLevel1000000 #hisztéria

 
7 hozzászólás

Szerző: be május 4, 2016 hüvelyk Lilu, szomorú szamuráj

 

Egyszer majd írok vidámat, de egyelőre úgy tűnik, hogy a móka cukrot továbbra sem én fogom osztogatni. Megint a lehető legrosszabb hír érkezett és hát én már semmit sem értek.

Kurvára becsüljétek meg magatokat és az égvilágon mindent és mindenkit magatok körül.

 
3 hozzászólás

Szerző: be április 9, 2016 hüvelyk szomorú szamuráj

 

2008-ban azért kezdtem el manikűröshöz járni, mert egyik napról a másikra leszoktam a körömrágásról, megnőtt a körmöm és egyáltalán nem tudtam vele mit csinálni. Most, hogy szakítottam a manikűrössel, életemben először levágtam ollóval a kézkörmeimet.Úgy nézek ki, mint egy óvodás, aki a egész délután a homokozó falát kaparta, de legalább elindultam az úton és biztos lesz még ez jobb is.

És igazából azért írok itt mindenféle teljesen jelentéktelen barmságról, mert fogalmam sincs, hogy kezdjek bele abba, amiről már hetek óta szeretnék.

Annyi történt akkor, hogy írt nekem fészbukon egy általános iskolás korú gyerek (vagy az anyukája), hogy áruljam már el, hogy nekem vajon miért írogat az éjszaka közepén az ő édes apukája. Keveredtem mindebbe úgy, hogy apukával mindössze annyi kommunikáció volt köztünk írásban, hogy többször visszautasítottam az ebédmeghívását, sose beszéltem vele, életemben nem láttam és hogy ezt nem nagyon tanítják a suliban, hogy ilyenkor oszt mivan?

És ezt a történetet nagyon sok másik, a környezetben megtörtént esettel akartam volna kiegészíteni, hogy az emberek mekkora tökkelütött idióták és hány gyerek születik úgy, hogy apa közben máshol hál, hány közös fénykép alá lehetne odakommentelni, hogy nem vigyorognál így, ha tudnád, hogy ki alatt feküdt életed párja előző este, de hogy úgyse az a lényeg, hogy mennyi a sunyiság, hanem hogy mennyi így a boldogtalanság is és én nem is tudom, mit akarok ebből kihozni, de hogy valami olyat, hogy egy életünk van és hogy miért nem lehet megbecsülni se a sajátunkat, se a másikét és hogy ha meg lehet javítani, akkor javítsuk meg, ha meg nem, akkor meg haladjunk. Bár most olvastam egy cikket, hogy nagyon nagy mértékben nő az emberek várható élettartama, de hogy hát nem biztos, hogy érdemes a döntésekkel megvárni a 120-at.

Tudom, ki a pék vagyok én, hogy ilyen okosnak meg a becsület bajnokának képzelem magam itt a monitor mögött, meg nézzem meg, hogy mire megyek vele, mert kurvára semmire, de oly rettenetesen kikivánkozott belőlem, hogy én az ilyeneket hétpróbás gazembereknek tartom, akik meg nem akarják észrevenni, hogy mi megy a szemük előtt, azokat is és mind szégyelljék magukat.

Gondolom ez az első út a vénasszonykodás felé, majd pár hét múlva lehet öklömet rázva átkozódok a piacon, ha valakin rövid szoknya lesz, hogy nincs rajt’ ruha, szt csodálkozik, ha megbasszák. Bár így sem leszek akkora arc, mint a kedvenc vénasszonyom ever, a mofógép blog Sümeginéje, akinek az volt a leírása, hogy “Sümeginé vagyok és fel vagyok háborodva!” és így nyomta:

sümeginé

Na de hogy most akkor komolyan, ne basszuk el nagyon, ha nem muszáj.
És kurvára nem muszáj.

 
1 hozzászólás

Szerző: be március 22, 2016 hüvelyk Magdi anyus, szomorú szamuráj, tapír

 

Amit tegnap yol csináltam:

Valóban hanyagolni a magassarkút és már váltócipőben beállítani a mulatságba, senkinek szeme se rebbent, én meg tudtam táncolni egy olyan laza 6 órát.

xmas_otfit

Amit nem:

Fél 4-kor hazaérve a harisnya lehúzását bokánál feladni és így dőlni ágyba mindenféle pizsi nélkül, hogy csak a harisnya fityeg a bokámon, mint egy nyomorék polip, mert így késnyelős torokfájással lehet kelni.

Szétmarja a takony a torkomat és meghalok. És egyben ez az egyetlen tervem is a jövőre való tekintettel.

Mivel mindjárt vége az évnek, elkezdtem a saját teljesítményértékelésemet, hogy mire jutottam, mivel lettem előrébb, miben lettem jobb, hogy állok a mérőszámaimhoz képest és az jött ki, hogy idén semmit nem értem el azon kívül, hogy kevesebbet keresek. Mivel ez nem pont az az achievement, amit kifejezetten szerettem volna, annyira sajnáltam magam emiatt, hogy egy egész csomag tízes zsepit elsírtam tegnap dolgozóba menet a villamoson (amin ma reggel meg aludtam, ki tudja, holnap reggel mit fogok).

A futásban az a yo, hogy ott pontosan lehet tudni, hogy mi kell ahhoz, hogy még többet menjen az ember és azt is, hogy ezt hogy érje el. Csak tőlem függ, hogy hányszor rakom egyik lábam elé a másikat, és minél többet ismétlem ezt, annál jobbat megyek. Viszont ezen kívül úgy érzem, hogy semmi más nincs a befolyásom alatt, mintha elvesztettem volna a kontrollt és teljesen cél meg irányítás nélkül történik a nagy büdös semmi.

Nem tudom, mi a megoldás, de nagyon unom már magamat hallgatni ezzel kapcsolatban, úgyhogy valamit kénytelen vagyok kitalálni, mert nincs más választásom. És nekem ettől jobb motiváció nem létezik.

Písssz.

 
Hozzászólás

Szerző: be december 15, 2015 hüvelyk Love Actually, szomorú szamuráj, Tuskó Lady

 

Aruba a legjobb hely az egész világon és ha tehettem volna, soha az életben egy pillanatra sem jöttem volna haza onnan.

Tegnap délután érkeztünk meg a szürkeségbe, agybajba, stresszbe, kilátástalanságba és reményvesztettségbe és a felismerésre, hogy én nagyon szeretném elhagyni ezt a kontinenst mánazonnal és örökre jelleggel.

Ma délután 3-ig aludtam éjféltől, el van pakolva minden, majd jönnek így szépen lassan beszámolók, csak gondoltam biztosan rettenetesen aggódtok, úgyhogy dobok ide annyit, hogy atyaúristen de fasza volt és egyben megérkeztem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be november 15, 2015 hüvelyk Hawaii, karibi party, szomorú szamuráj, váó