RSS

Tintás Barnes kategória bejegyzései

Még meg se írtam, milyen volt a Scooter, de többnyire azért, mert nem történt semmi említésre méltó, ha HP Baxxter elordítja magát, hogy JEEE!, akkor még mindig olyan, mintha kinyílna egy ’94-es Bravo magazin. A Scooter egyébként a mai napig üzemel, vannak új albumaik és ezzel nem is lenne gond, de hogy ők azt gondolják, hogy ez bárkit is érdekel. Az első ~6 szám ilyen ez meg mi a pék jelleggel érintett minket és csak egy kicsit segített az, hogy legalább indulás előtt belehallgattunk a legújabb munkájukba, hogy mégse érjen totális meglepetésként, de azért így is csodálkozva néztünk szét, hogy heh, most ez akkor így tényleg komoly, ha már ezzel kezdtek.

Koncert után DJ Sterbinszky csinálta a zenét és mivel már volt bennünk pár fröccs, a világ legjobb ötletének tűnt, hogy én írok a művész úrnak fészbukon, hogy mekkora király (nyilván az volt, lenyomta a Cafe Del Mart is). A meglepetés másnap ért, mikor Sterbinszky válaszolt, hogy szia Éva, ez melyik buli volt, én írtam, hogy a szombati és köszi még egyszer és erre azt írta vissza, hogy ő köszöni, hogy ott voltam ❤

Na útyhotty Sterbi yo gyerek, az én kapcsolatom a celebekkel meg hatalmas erőkkel dübörög tovább, majd kicsattanok az izgalomtól, hogy vajon legközelebb milyen encounterről számolhatok be nektek.

Ezt meg ide "beteszem" (VV Denis), mert a koncerten jutott eszembe, hogy én ezt mennyire szerettem:

Ezt meg Sterbinszky Károly miatt, hogy ismerkedjetek a gombnyomogató munkásságával és érezzétek magatokat 16 éves has/izompólós tinágernek. Meg aki már legörgetett eddig, annak bevallom, hogy én tényleg nagyon szeretem Károlyt, életemben először akkor volt hátizomlázam egy buli után, mikor a Soundon valamelyik partisátorban odakeveredtünk és utána ha jött Debrecenbe, akkor lehetőség szerint mentem, mert mindig olyan szettet tol, hogy arra muszáj páros lábbal, kézfeltartással ugrálni, meg mindig annyira mosolyog közben, hogy én tökre elhiszem, hogy ő ezt imádja csinálni és attól boldog, ha a sok paraszt ott a tömegben boldog.

Reklámok
 
 

Múlt hétfőn kezdték újra adni a Twin Peaks-t és egész délután azon gondolkoztam, hogy vagyok én-e elég bátor ahhoz, hogy egyedül megnézzem, de voltam és nem bántam meg, mert nem volt még benne semmi Bob meg törpe és szemem se rebbent. Akkor viszont pislogtam, mikor ma bekészültem, hogy akkor megint hétfő van, lássuk a második részt, de hogy ezt azóta minden nap adják, úgyhogy lemaradtam, mint szombaton a Belga koncert elejéről.

Általános másodikos voltam, mikor adták először, nem volt akkor semmi 16-os karika meg semmi, simán engedték, hogy nézzem és nagyon szerettem annak ellenére is, hogy az erdőkben azóta nagyon félek (meg alapból is telepi gyerek vagy, akkor érzem magam biztonságban, ha beton van a talpam alatt). Amit még szerettem, az a zenéje volt, meg voltam róla győződve 8 évesen, hogy Anegelo Badalamentinél nincsen nagyobb király. Tesó megszerezte a soundtracket kazettán és elég sokat hallgattuk, volt olyan szám, amitől azonnal be lehetett fosni, főleg ha odaképzelted mellé a törpét, ahogy nyomja a piros függöny előtt, na majd ha világos lesz megint, be is tolom az egész albumot a videómegosztón.

Hétvégén meg volt még Campus, minden nap kint voltam, minden nap fasza volt, de ezeken a napokon már nem készült olyan kép, amit megoszthatnék velek tiszta szívvel, ezért álljon itt egy Kásás Tamás esztétikai jelleggel:

kásás

 
1 hozzászólás

Szerző: be július 28, 2014 hüvelyk Tintás Barnes, Tuskó Lady

 

Tegnap volt egy éve, hogy elköltöztem.

Nagyon rossz nap volt, esett az eső, nagyon rossz hírek is jöttek és én utána 2 hónapig annyira aggódtam azon, hogy jajmilesz, hogy nem tudtam olvasni se. Anyagilag is aggasztott a dolog, engem mindig eltartottak vagy a szülők vagy egy gondoskodó informatikus, ásványvizet se mertem venni, hogy hát én ezt nem fogom tudni megengedni magamnak, de aztán a hajamon meglátszott, hogy csak csapvizet kap és akkor megnéztem, mik férnek bele az életembe (a prioritások, ugye). Ezelőtt fogalmam sem volt, hogy mi mennyi, téli fűtésszámlát is most láttam életemben először, mondjuk majdnem el is ájultam.

Rengeteget változott a hozzállásom rengeteg minedenhez és így a válás küszöbén (2,5 hét múlva lesz), sokan kérdezgetik, hogy ú, de hogy akkor most hogy vagyok. És most már yol, de ide eljutni valami gecinehéz volt és nem is tudtam volna, ha nem lettem volna körülvéve azokkal, akikkel.

Úgyhogy emelem mindenkire, aki itt volt végig a nezhéz időkben, a kezemben lévő körtés Sopronit, valamint egyúttal ajánlom kipróbálásra a sárgabarackos verziót is. Igazából szifonos vodkát indultunk venni, merhogy akciós, de gyanúsnak találtuk és akkor szereztünk ilyen hiánypótló termékeket.

És ha már az alkoholnál vagyunk, azt is elmondom, hogy hétfő este véletlenül bebaszcsiztam Dublinban. Olyan este 10-re érkeztünk meg a szállodába és hogy na még a bárban egy valamit toljunk le, de mikor az első kör után szóltunk, hogy fizetnénk, azt a csapos úgy értelmezte, hogy még egy kört és hát ha már így alakult, akkor gyorsan csak megittuk, amit kihoztak.

A napi bölcsesség tehát az, hogy ha az élet cidert ad a kezedbe, akkor idd meg teljesen nyugodtan. Nem lesz olcsó, de nem lesz tőle semmi bajod.

Písz n lav.

Bulmers

 
5 hozzászólás

Szerző: be március 30, 2014 hüvelyk Tintás Barnes, Vágási Feri és Góliát