RSS

Uncategorized kategória bejegyzései

Ma volt a hetedik sugárkezelésem, de szerencsére nem kerültem összefüggésbe a Brad Pitt és Morgó Freeman duóval.

Maga a kezelés úgy megy, hogy kell menni minden hétköznap, első alkalommal mindenkivel megbeszélnek egy fix időpont és az marad a kezelés végééig. Elég hamar meg lehet tanulni, hogy ki után ki következik, utánam közvetlenül Margitka jön, őt követi Jolika!

Miután szólítanak, le kell dobni a textilt deréktől felfelé és a nagyon aranyos, ott dolgozó lányok beigazítanak a gépbe, ezért kellett a kezelések előtt menni CT-re. A CT-n betoltak a Csillagkapuba és tetováltak rám 4 pici pöttyöt. A 4 pici pötty darabja akkora, mint egy rotringhegy és ezek segítenek abban, hogy a sugaras gépben be tudják állítani a bonba testemet. Mivel nekem a bal oldalon volt a lófasz, úgy lőnek, hogy a szívemet teljesen kikerüljék és a tüdőmet is minél kevesebbet érje a sugár.

Beigazítás után kimennek, a gép fordul kettőt és kész is az egész kb. 5 perc alatt, lehet menni haza szépen és yo mulatást kívánni Margitkának, aki akkor már jön is szembe, hogy ő feküdjön fel a kurva menő asztalra, ami így mozog meg minden!

Hogy ne kelljen a mellékhatásokról megkérdeznetek az orvosotokat vagy a gyógyszerészeteket (nektek van amúgy gyógyszerészetek?!4 nekem kurvára nincs), elmondom, hogy nálam mik vannak.

Rögtön az első alkalom után bedurrant a kezelt felület és konkrétan olyan érzés, mintha egy macskakövet varrtak volna a mellembe. Elvileg bármilyen színű és formájú lehet a kezelések hatására, én kíváncsian várom, hogy lesz-e belőle mondjuk zöld háromszög a buli végére. Extraként szokott szúrni is, mintha tűket állítanának belém.

A negyedik és ötödik alkalom után nagyon fejbe vágott és soha nem éreztem még olyan fáradtságot, mint akkor. Olyan volt, mintha éppen kezdtem volna valami lázas beteg lenni, nem volt semmi erőm és a telefont is le kellett tennem, hogy én beszélni se bírok és megyek inkább eldőlni. Ezt a 2 esetet leszámítva az átalgosnál jelentősen nagyobb aktivitást mutatok, úgyhogy egyelőre arra gyanakszom, hogy én igazából sugárhajtás-kezelést kapok. Kicsit remélem, hogy tolnak belém valami szuperképességet, Sugár Ágnes meg Sugár Berci meg majd csak pisloghat! Arról nem is beszélve, hogy utána yol el lehetne majd adni a megfilmesítés jogát!

Az aktivitások között mindenképpen megemlíteném, hogy nekem pénteken beütött, hogy minek van hosszú hajam, hogy én ezt mennyire utálom igazából, 20 kibaszott éve szárítgatom be, így felhívtam a fodrászomat, aki másnap tudott is fogadni, aminek eredményeként 3 évtized után újra rövid a hajam! Teljesen más lettem tőle, ilyen Jane Mancini/Kris Jenner vonal és olyan, mint a második Spice Girls album, hogy igazából kurva jó, de azért szokni kell.

Még több mint a fele, 12 alkalom van hátra, tartsatok velem és sztárvendégeimmel!

 
3 hozzászólás

Szerző: be július 22, 2021 hüvelyk Uncategorized

 

Ma egy jó 3 órát töltöttem az onkológián, de várakozás közben legalább rengeteget haladtam az olvasással, befejeztem Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sorsot és elkezdtem Steinbecktől az Érik a gyümölcsöt, de azért kétszer felkaptam a fejem. Először arra lettem figyelmes, hogy a váróban ülők egyfolytában valami kezezésről beszélnek és én így pörgettem magamban a tegnapi angol-dán meccset, hogy volt valami kezezés, vagy mi történt még ott azon kívül, hogy az a lótetű fasz belőtte azt a baltaarcú, türhő bandát a döntőbe az égbekiáltóan kamu 11-es után?! Aztán rájöttem, hogy kezeLés lesz az a szó és olvastam tovább szépen, amíg nem érkezett egy hölgy, aki arról érdeklődött a mellettem ülő úrtól, hogy mit jelent az ajtón az, hogy “radio – és kemoterápia”. Bevallom, meglepett a kérdés, azért akik már az előző szinteket teljesítették és eljutottak ebbe az épületbe, azt gondoltam, elég jó eséllyel találkoztak már ezekkel a kifejezésekkel, de a mellettem ülő úr nem akadt fent ezen, elkezdte mondani, hogy hát van a sugárterápia, az a rádiós és akkor sugaraznak, meg van a kemó és itt a nő közbekiáltott, hogy “Ja tudom, ez az, amikor a betegeknek KITÉPIK A HAJÁT!?”

Mondjuk én is majdnem kitéptem a sajátomat, mire sorra kerültem, annyira szétültem a seggem, hogy már azt nézegettem, hogy kéne inkább a földre lefeküdni valahogy, de aztán csak engem szólítottak egy örökkévalóság után és végre lett időpontom a sugárkezelésre! Holnap még be kell csoszognom egy CT-re és jövő szerdán, a francia forradalom napján indul a bulikah! Alapból 15 alkalommal kell majd mennem, meg még négyszer majd valami miatt, de nem figyeltem nagyon, itt már olyan éhes voltam, hogy nem érdekeltek már a miértek, csak a tények és akkor az lesz, hogy majd szerdán megbeszélünk egy fix időpontot és utána az összes hétköznap majd abban az időpontban kell mennem, amíg le nem járom az összes alkalmat.

Szerencsére nem jár semmilyen megszorítással, nyugodtan lehet mindent enni és inni, viszont azér’ leszívja majd az embert és jelezném is, hogy előreláthatóan nem én leszek a szociális interakciók legjelesebb képviselője és úgy általában, valószínűleg egy jóval alacsonyabb energiaszinttel fogok működni. Az átlagos válaszidőm már enélkül is hatalmasat esett vissza és én nem szeretnék hétmérföldes paraszt lenni, de az vagyok. Olyan nagyon sok minden jár a fejemben, olyan sok mindenre keresem a választ, olyan nagy döntéseket kell meghozni és olyan kurva sok mindent kell intézni, hogy az az erőm, ami van, most nekem kell mind.

Megértéseteket nagyon köszönöm, nem utoljára hallottatok felőlem:]

 
2 hozzászólás

Szerző: be július 8, 2021 hüvelyk Uncategorized

 

Híreket mondok:

  • Kabát Peti lájkolta az egyik képemet instán!

Ha így haladok, nemsoká majd nyomatom sztoriban a jachtos szelfiket meg az avie20 kuponkódot mindenféle szarra.

  • Ma kiderült, hogy nem kell kemó!

A hír örvendetes, de 3 teljes szájbavert órát kellett ehhez az onkológián eltöltenem és meglehetősen felment bennem a pumpa, mire bejutottam.

  • Még mindig nem lehet tudni, hogy mikor indul a kezelés!

Annyit tudunk biztosan, hogy sugárterápiát fogok kapni, de nem tudtak még adni nekem időpont a radiológushoz, akivel végre le tudnánk ütni, hogy akkor hány alkalom lesz és mikor tudunk indulni. Elmondhatatlanul tele van már a faszom, úgy érzem magam, mint aki egy nagyon rossz buliban van és szeretnék hívni egy taxit, mert semmit nem akarok, csak hogy ennek legyen már vége, hadd menjek haza, de a taxitársaság fel se veszi azt a kurva telefont és nagyon messze vagyunk attól, hogy végre küldjenek egy kibaszott kocsit, aminek magamra csaphatom az ajtaját és legalább elindulhatok.

Ennyire egy fárasztó, gyötrő szart én még nem basztam, lógni így a levegőben, hogy majd akkor nemsoká kezdjük, és hiába akarnám rendezni az életemet a dolgozóban és azon kívül is, ezzel az infóval, hogy hát majd a következő 1-2-3-4 hétben valamikor valameddig csináljuk, én nem tudok mit kezdeni. Olyan mintha megállás nélkül ügyeletben lennék, aki várja a jelet, hogy amint megjön, akkor onnantól azonnal tudjak stratégiát felállítani, de a könnyező Szűz Mária is hamarabb fog megjelenni, mint hogy én végre tudjam már, hogy mi a faszom lesz.

  • A Fundamenta meg pláne kapja be az összes faszomat.

Már Barack Obama is aláírta azt a 654 féle dokumentumot, amit kínkeserves munkával összeszedtem ennek a csürhének és végül utaltak is pénzt a bankba, majd írtak levelet múlt héten, hogy ne örüljek magamnak, nincs még vége közel sem, még Angela Merkelnek is alá kéne írni mindenféle fost, hogy én tényleg nem szagos radírra basztam el ezt a pénzt, mert különben a TEK jön értem és tömlöcbe vetnek.

Az a jó még ezekben az igazolásokban, amiket kérnek, hogy ezeknek az igényléséhez ÉS az átvételéhez is be kell menni lábbal a bankba, milyen jó lenne, ha már feltaláltak volna valamit, amin keresztül piq-paq átlehet küldeni dokumentumokat egymásnak a világon bárhonnan bárhova bármikor!

  • A vállalati EB tippjátékban (egyelőre) én vagyok az utolsó.

De a céges sörözésből másnap reggel 8-ra keveredtem haza, legalább mulatni még tudok.

 
1 hozzászólás

Szerző: be június 14, 2021 hüvelyk Uncategorized

 

Címkék: ,

Szombaton tettem fel a hirdetést a kocsira, amibe ezt írtam:

“Autó eladó normál állapotban, nem dohányzó, női tulajdonostól, kutya és gyerek sosem ült benne, csak egyszer én borítottam ki benne a ropit. Amint látható, egyáltalán nem értek hozzá, de az autóval együtt várom a kedves és akár faragatlan érdeklődők jelentkezését is.”

Azt a megállapodást kötöttem magammal, hogy ha én ezt ezzel a szöveggel eladom, akkor akkora tortát veszek, mint a fejem és az előbb adtam el annyiért, amennyiért szerettem volna, úgyhogy honnan érdemes a fővárosban tortát rendelni?!

 
6 hozzászólás

Szerző: be május 12, 2021 hüvelyk Uncategorized

 

Címkék: ,

Ma volt az onkológián eredményhirdetés, de kezdeném a mesélést a tegnappal!

Hát a tegnap az valami ótvarosan szar volt.

Délután megláttam, hogy fent van a szövettan (fabric study?) eredménye a világhálózaton és Brinkmann professzorként vetettem rá magam a Google segítségével.Eléggé csernobilosnak értékeltem az eredményt, hogy nem jó, de nem is tragikus, de hogy összességében én ezt így eléggé beszoptam és valószínűleg nem nagyon úszom meg szárazon.

A konyhaasztalnál végzett labormunkám után még nem tudtam nekiállni keseregni, mert szombaton meghirdettem az autót és jöttek megnézni! Aminek először nagyon örültem, de aztán egy teljes rettenetbe fordult át az egész, hogy én ezen a bulin bukok biztos és hogy hogy kéne itt veszteséget minimalizálni, kaptam egy nagyon pofátlan ajánlat is, hogy így oké, hogy teljesen egyértelmű, hogy nem értek hozzá és nyílt lapokkal játszok, de hogy azért teljesen retardált se vagyok és nem örülök, ha annak néznek és hogy jézusom, sose adom majd el és ha meg majd egyszer igen, akkor meg majd mindenki ki fog csúfolni, hogy engem hogy átbasztak, úgyhogy ilyen bűntudatban úszó, óriási vesztesként jöttem fel a lakásba, hogy emellé a csomag mellé akkor odategyem a saját kezűleg felállított diagnózisomat.

Miközben sajnáltam magam, az jutott eszembe, hogy igazából amilyen híreket én mostanában kaptam, hát attól amúgy nyilván lehet szarabbat is kapni, de azért eléggé előkelő helyen végez a fosdobogón és hogy most ezt tényleg muszáj volt?4! Miért pont én? Tényleg én vagyok a legnagyobb paraszt, hogy engem kell fullba szívatni? Nem küldtem tovább egyszer egy körlevelet vagy mi?

Miután túljutottam a Miért pont én? című slágeren, jött a riziklóelemzés című kislemez, hogy most akkor én mennyire leszek megbaszva,milyen szögből és milyen népcsoport által. Kutatásaim azt mutatták, hogy az összes szögből és az összes népcsoport által és hogy jaj majd akkor gyenge szar leszek és akkor ki fog itten dolgozni, kiesek a munkából a gecibe, mint a Loki az első osztályból és akkor majd rághatom a kiflicsücsköt valami buszmegállóban, ahol majd akkor fogok lakni, mert itt el kell majd adni a mindent és hát atyaég, nagyobb veszteséggel zárom az évet, mint Vajna Tímea gyémántboltja, pedig az se kutya! (hanem gyémántbolt, értelemszerűen)

A pity party-t a randevúzás témakörével koronáztam meg, hogy na ez pláne úgy lekerül a fókuszból, mint Marsi Anikó és hogy én soha többet az életben nem veszek részt semmi hasonló rendezvényen és emiatt rettenetesen sajnáltam magam, hogy ez amúgy mennyire nem igazságos és milyen szomorú! Pedig én mennyire szórakoztató vagyok és milyen k yol nézek ki ruha nélkül és ez a rengeteg felhasználatlan erőforrás megy a picsába!

Hajnal 2-ig pompásan elszórakoztattam magam ezekkel és ömlött a taknyom, de minden reggel új nap van és ez ma sem volt másként.

Délelőtt nyomogattam a vállalat színeiben a számítót, majd felkerekedtem, hogy ma megtudok mindent!

A genetikai osztályon kezdtem, ahol még a műtét előtt csináltak velem vizsgálatot. Azért küldtek el, mert még eléggé fiatalnak számítok ebben a versenyszámban és hogy nézzék meg, hogy mennyire vannak bennem elbaszódva azok a gének, amik miatt Angelina Jolie egy huszáros vágással készült fel a jövőbeli esetleges szopórollerre. A kedves néni átadta a papírt összehajtva, megkérdeztem tőle, hogy fogom-e tudni értelmezni, mondta, hogy szerinte igen és rámutatott arra a sorra, ami azt mondja, hogy minden fasza, majd miután megerősítettem, hogy ezt tényleg sikerült feldolgoznom, kicsit ugráltam is örömömben, majd mentem tovább, hogy szedjék ki a varrat és végre egy szakember is elemezze a szövettant.

Jó hír, hogy elég okos vagyok, mert kb. ugyanarra jutottam, mint a szakember! Azt mondta, hogy mindenképpen kell majd gyógyszert szednem és lesz sugárterápia, a kemó viszont még bizonytalan, lehet elküldik még az amerikai egyesült államokba (kajak hót fenszi vagyok!) is a belőlem kiszedett részeket, hogy vizsgálgassák még, de majd csütörtökön összeül a mindenki és pénteken hívjam Éva nővért, hogy akkor majd hova meg kihez kell menni, gondolom innentől a következő lépés majd egy találkozó lesz az onkológussal, aki végül összeállítja a kezelési tervet.

Mivel előző este már kiműsoroztam magam, ma már csak tudomásul vettem, hogy akkor mi fog következni és elkezdtem mindenféle terveket kitalálni, hogy hogyan lehet majd ezt az időszakot bravúrosan menedzselni. A legnehezebb része az lesz, hogy ehhez kell majd a közönség segítségét is kérnem, de talán pont ez az egyik ok, amiért így pofán lettem csapva, hogy ha bajom van, meg ha kell valami, akkor mondjam, mert abból, hogy én itten elfojtok mindent, az ábra alapján kurvára nem élünk meg.

És ha már itt járunk, rögtön kérnék is valamit: tényleg maradjunk barátok és ne ERRŐL beszélgessetek velem! Köszönöm a kedves érdeklődést mindig, de ami mondandóm van a témában, azt úgyis ide behányom, de én nem szeretek erről beszélni csak így a mindennapi interakciók során, így is sokkal többet foglalkozok vele, mint szeretnék. Ráadásul én ettől több vagyok, én nem lettem ez a kialakult lófasz, írjatok ezután is akkor, amikor fasz a főnökötök, amikor megkértek, hogy csináljunk együtt CV-t, panaszkodjatok, hogy kit ütnétek a Mare of Easttown című sorozatban, érdeklődjetek, hogy szerintem ki a legjobb fickó a Homelandben, mutassátok meg, milyen az új hajatok vagy vitatkozzunk, hogy Zimány Linda yol néz-e ki (szerintem yol!), vagy akármi, orrotok alá szalámi+!

A reklám után visszajövök, de nyugodtan menjetek messzire! (ha fociztok, főleg érdemes lehet)

 
1 hozzászólás

Szerző: be május 11, 2021 hüvelyk Uncategorized

 

Köszönöm a rengeteg kedves üzenet, nagyon cukik vagytok, de úgy éreztem, fontos jeleznem, hogy a helyzet közel sem olyan tré, mint ahogy a posztból tűnhet.

Bár ez a lófasz végigkísérte gyakorlatilag az egész idei évemet, az igazat megvallva én olyan sok figyelmet erre nem nagyon fordítottam.

Az első pillanattól kezdve egyszer se jutott eszembe, hogy jaj meghalok, hanem hogy ez egy tök gyakori dolog, erre megvan már a folyamat, úgyhogy nekem igazából csak annyi a dolgom, hogy csinálom, amit mondanak és mivel én igazából hót szófogadó meg fegyelmezett vagyok, nekem egyáltalán nem esik nehezemre utasításokat pontosan követni.

Az egyetlen bajom ezzel az egésszel az a kibaszott ügyintézés, mintha nem lett volna elég így is a mindennapi általános szar, én hamarabb halok bele abba, hogy valahova már megint el kell mennem, ahol ráadásul órákat kell várakoznom, mint hogy belémüssön a ménkű.

A helyzet kommunikálása volt még egy keményebb feladat, hogy hogy mondjam el úgy, hogy ne ijesszek senkit halálra, hanem tényleg csak egy információközlés legyen, hogy tudjanak róla, hogy éppen ebben vagyok, de egyébként ugyanúgy élek, mint előtte és hogy maradjunk barátok. Utóbbi volt nekem a legfontosabb, én sem tudom, mit mondtam volna, ha bármelyik barátom ezt így bedobja, hogy fyi van itt egy ilyen helyzet most éppen, de nem szerettem volna, hogy awkward legyen vagy hogy úgy érezzék, ilyen szánakozózan kell kérdezgetniük, hogy jaaaj hogy vagyok, mert hogy egyébként ugyanúgy voltam, mint előtte, a műtétig a legnagyobb fájdalmam az volt, hogy a cégnél nincs Medicover és én én csengettem ki zsebből a vizsgálatokat.

Gyakran hanzgott el az ilyen státusz updateknél, hogy “úristen, de jól viseled”, de én azóta se tudom, hogy kéne meg lehetne ezt máshogy, bár ha belegondolok, hogy ismerek valakit, akinek az ismerősének az anyukáját azzal hívta fel egy munkavállaló, hogy a felesége(!) manikűrésnek(!!) az egyik kliense (!!!) covidos lett, és hogy akkor ő, a munkavállaló most menjen-e el táppénzre, talán adhatna nekem némi segítséget kitalálni.

Tartottam persze néhány pity partit, leginkább akkor sajnáltam magam, mikor rákerestem a lelki okokra, rögtön találtam is hatot és hogy óóó, szegény Évi, milyen nehéz neki!!! Meg akkor voltam még kicsit megszeppenve, mikor nem láttam még nagyon, hogy mik a várható lépések és hogy mennyi időt kell majd táppénzen lennem, mert így, hogy én gondoskodok magamról, simán lehetek high maintenance, na de vajon fogok-e tudni gondoskodni magamról ezután?

Bevallom, egyszer amiatt is elszomorodtam, hogy vajon hogy fogok kinézni, hát így se járok én randevúba egyáltalán, majd mi lesz még miután szétszabdalnak, de igen hamar eszméltem, hogy eddig se az én külsőm volt itt semminek az akadálya, úgyhogy amikor ezután valaki mondta, hogy ne aggódjak, nem fog látszani nagyon, nyugodtan mehetek majd strandra is, már fel voltam háborodva magától a feltételezéstől is, hogy úgy nézek én ki, mint aki emiatt aggódik?!4? (pedig akkor még nem is tudtam, hogy gecijól fog kinézni, csak hogy pont kurvára nem érdekel).

Most pedig az van, hogy hétfő óta dolgozok megint és a bal karom egyre nagyobb szögben hajlik, napról napra rohamosan javul a helyzet. Aludni még mindig leginkább csak háton tudok meg néha azért belémbasz a fájás, de ezek már ilyen hanyagolható mértékűek. Minden nap kell beadni magamnak vérhígítót 20 napon át, már csak pár nap van hátra, na azt nagyon várom már, hogy elfogyjon, mert a faszomat beleverem, hogy ezt is feszt intézni kell. Az onkológián betanították a tű helyes használatát és nem fáj, de mégis minden alkalommal össze kell szedni a bátorságomat, mielőtt beszúrom, hogy nyomjad bazdmeg, mit szerencsétlekedsz, tudod, hogy nem fáááj, haladjunk, NEM FÁJ! És akkor benyomom és tényleg nem fáj.

Viszont ha már így a használt fecsekendőknél tartunk, behoznám a junkie vonalat, hogy mennyire jó, hogy nem Amerikában vagyunk, mert a Breaking Badben a fickó egy rosszabb orvosi eredmény után nekiáll drogot értékesíteni, hogy tudja a kezeléseit fizetni és én annyira hálás vagyok, hogy nekem nem kell valami lángosos bódéban a hortobágyi puszta közepén speedet főzni!

Amint lesz hír, hogy milyen kezelést kapok, jelentkezek, mindnek vannak leginkább nagyon szar mellékhatásai, de igazából olyanok is, amik meg hót jók! A hormonkezeléstől nem menstruálnék, ami egy kibaszott nagy nyűg úgyis és én annyira, de annyira unom, hogy minden szájbavert hónapban kell vele faszkodni; a sugárterpián a sugár olyan sok energiát elvesz, hogy kinéz egy jelentős fogyás, ami egyáltalán nem jönne szarul; ha meg esetleg kemót is besorsol a gép, akkor kihullik minden szőröm és el lehet felejteni a fazongyanta meg a hajbeszárítás minden nyúgjét, mert akkor tetováltatok valami fasza szemöldököt, veszek valami pink parókát ‘szt köszönöm szépen.

A kilátások tehát egyáltalán nem rosszak, meg hát nyilván nem fáj, csak ha nevetek:]

 
1 hozzászólás

Szerző: be május 2, 2021 hüvelyk Uncategorized

 

2014. április 15-én voltunk Cs-vel a bíróságon válni, 2021. április 15-én engedtek haza az onkológiáról egy műtét után, úgyhogy kíváncsian várom, mit tartogat 2028. április 15! Na de az még messze van, úgyhogy addig mondom, hogy mivót.

Január közepén váltott nekem az élet jegyet erre a menetre, akkor éreztem zuhanyzás közben, hogy mintha lenne ott a szívem környékén egy dudor, aminek nem kéne ott lennie és mivel a következő alkalommal is gyanúsnak tűnt, gondoltam érdemes lenne megnézni, hogy ez most így egy alien vagy miafasz.

Fogalmam nem volt, hogy kit kell ilyenkor hívni, nőgyógyászt vagy tűzoltót, ezért tárcsáztam a Medicovert, hogy azok majd elirányítanak valahova és 2 nap múlva mentem is tomoszintézisre, ami ilyen fancy mammográfiai vizsgálat. A fancy mammográfiai vizsgálat azt mutatta ki sok pénzért, hogy nincsen az égvilágon sehol semmi. Én mondtam, hogy mánpedig itt van valami, pólón keresztül is lehet érzeni, ha nagyon kihúzom magam, akkor meg még kicsit látszik is, és akkor mondták, hogy menjek el mellkas ultrahangra.

Elmentem mellkas ultrahangra, ahol rengeteg ideig húzogatta a néni azt a lófaszt a dudor felett és én közben néztem az órát a falon, ahogy mennek a másodpercek és hogy ez így nem tűnik olyan jó jelnek, de azt mondta a néni végül, hogy szerinte csak zsírgöb, de menjek tovább vékonytű biopsziára.

Intéztem egy egészségpénztári belépést, hogy na ez így kezd kurvadrága lenni és mentem a vékonytű biopsziára, ahol egy tűt szúrnak be többször is az ember bőre alá és olyan, mintha fel akaránk tépni, így vesznek mintát, hogy utána egy héttel később tudjanak szólni, hogy a legnagyobb valószínűség szerint szopóágra kerültem és hogy ez rosszindulatúnak tűnik, de menjek el vastagtű biopsziára, ott majd megmondják a tutit!

Két végtelennek tűnő hét utánra kaptam időpontot, kivettem egy fél napot, majd megjelentem 15 perccel az időpont előtt, ahogy kérték, ők késtek 14 percet, így mikor 29 perc helyszíni várakozás közben bementem a rendelőbe, a következő jellegű párbeszéd zajlott le:

én: Jöttem agyműtétre.
ők: Nagyon jó, de ez a szemészet.

Így derült ki, hogy rossz vizsgálatra foglaltak nekem időpontot és nem volt náluk eszköz ahhoz, hogy megcsinálják, amit kellett volna. Mondtam a nőnek, hogy én mentem elsírom magam és így is tettem!

A nő megsajnált és délutánra betett egy másik időpontra, de én akkor már szinte meg se tudtam szólalni a csalódottságtól és dühtől rázó bőgéstől. Nagyon hosszú volt kivárni az időpontot és borzalmas volt az ajtóból visszapattanni, hogy hát maga bizony ezt még bazdmeg mindig nem fogja megtudni, hogy mi az isten fasza van magában! Másrészt teljesen kész lettem attól, hogy nekem akkor most haza kell menni, kivenni a nap másik felét is, mert erre szeretem elbaszni a szabadságomat, átszervezni az egész fennmaradó napot, majd visszamászni megint és mindezt nagyon-nagyon sok pénzért, és én úgy bömböltem a Váci út/Dózsa György sarkon, mint ahogy szerintem egész életemben összesen.

Mikor délután visszamentem, természetesen a recepciós kislányok csak néztek egymásra, hogy akkor most miafasz van és nekem tettek fel mindenféle minőségbiztosítási keresztkérdést, hogy akkor ki mit mondott és kinek és hogy akkor most mit kell fizetni meg mi a fasz van, úgyhogy megint olyan idegbe tettek, hogy mire végre bejutottam a vizsgálatra, már azt se tudtam, hogy mitől remeg az egész testem, de a vizsgálat maga kis aranyos volt, olyan mintha tűzőkapoccsal beletűznének az emberbe, így vesznek ki több kis hengert. Innentől már csak várni kellett, hogy na mit rejtett a henger és 12 nap múlva, nemzetközi nőnap alkalmából hívtak, hogy ez bizony legalább olyan rosszindulatú, mint Janka néni!

Mondtam, hogy ok, mi a következő lépés, mondta a nő, hogy ki kéne műteni és hogy menjek az Országos Onkológiai Intézetbe és adott néhány nevet, hogy kiket keressek, úgyhogy én így találomra felhívtam az egyiket, elsőre fel is vette, következő héten mentem is hozzá, jóval utána derült ki, hogy belenyúltam az onkolóttóba és a fickó az egyik legjobb és mindenki hozzá akar bejutni Pápua Új-Guienáról is, bár nem mintha egyébként aggódtam volna egy percet is, hogy rossz kezekbe kerülök.

Rengeteg megelőző vizsgálat után április 13-án műtöttek, többen kérdezték előtte, hogy nem izgulok-e és mondtam, hogy eszembe se jutott, a doki csinálja úgyis, nekem meg csak majd feküdni kell, azt én meg elég yol tudok. Amit viszont nem tudtam, hogy mikkel jár ez a móka igazából:] Mivel a bennem lévő csomó a doki szavával élve “picike” volt (~15x7x12 mm), csak azt vették ki meg a környékét (lumpektómia a neve az emlőmegtartó műtétnek, rengeteget lehet tanulni a folyamatban!), meg ilyenkor csinálnak olyat, hogy a műtét előtt megnézik, hol van az őrszem nyirokcsomó (a hónaljam alatt!) ami a legközelebb van és így tök yol meg tudja mondani, hogy mekkora a tré igazából és akkor kiveszik azt is.

Az altatásból nagyon vígan tértem vissza, később mondta a műtős srác, hogy énekeltünk Skylandet is és le akartam szállni az ágyról, hogy én megyek buliba, de minden tripnek megvan az ára! Az egyik legnyomasztóbb élmény volt altatás után először megkísérelni felkelni, ahogy tapasztalom, hogy belőlem kivágtak darabokat és istentelenül fáj minden egyes mozdulat, hogy nem tudok kiegyenesedni, hogy a hasam úgy nézett ki, mint Alekosz és Demi Moore gyermeke lennék a Vanity Fair címlapján, na akkor gondoltam rá először, hogy ennek basszameg a fele se tréfa!

Másnap érkezett gyógytornász, aki elmondta, hogy ezek után mennyi mindent nem lehet soha vagy nagyon sokáig csinálni (ugyanitt kocsi eladó, szürke, alig használt, női tulajdonostól), meg hogy egy ilyen műtét után régebben by default mindenkit elzavartak 6 hét táppénzre, mert higgyük el, csak így lehet gyógyulni amúgy, de hogy csináljunk feldatokat is és mondta, hogy kezdjük azzal, hogy sóhajtsunk! És nem tudtam!4! Na ott törött el kicsit a mécses, hogy hígeci! Ennek a másik fele se tréfa!

Mikor bementem, azt hittem, hogy megműtenek, kiveszik azt a szart és és másnap úgy ahogy bementem, majd szépen hazametrózok, ez nyilván az összes ponton megdőlt és műtét után 2 nappal Kati nyalábolt fel és szállított haza. Nagyon vártam, hogy újra itthon legyek, de először szembesülni azzal, hogy semmi nem fog most úgy menni egy ideig, mint eddig, nem volt egy vidám pillanat!

A műtét miatt a bal karomat nem nagyon tudom használni és nem tudok hajolni sem, így rengeteg újítást kellett bevezetni, de például meglepően yol tudok dekázó mozdulattal cuccokat felrúgni a földről! Viszont hamar kiderült az is, hogy nem csak fizikailag nem vagyok én debreceni lakótelepi panelból faragva, ahogy én hittem – csütörtökön jöttem haza, következő hétfőn (a héten) én dolgoztam, hogy hát most mi van ebben, csak ki tudok jönni a konyhába, de este hüppögve hívtam a háziorvosomat, hogy én ezt nem tudom, én ebbe nagyon elfáradok, meg nem is tudok én itt dokumentumokat szerkesztgetni, mondta, hogy addig leszek táppénzen, ameddig csak szeretnék, úgyhogy a héten rengeteget aludtam, néztem a Netflixet és dolgoztam a zuhanyzáson, hogy stratégiai tervezéssel és kivitelezéssel együtt ne haladja meg a fél órát.

Most az van, hogy kevésbé fáj, meg nyilván sokat tanultam már arról, hogy hol vannak a határaim most, ügyesebben mozgok. A varratok még bennem vannak, szerintem kibaszott menőn néz ki, egy kicsit robotos meg egy kicsit olyan, mintha belém harapott volna egy cápa, hót vagány tényleg. Május első hetében kell majd visszamennem, addigra elvileg lesz majd szövettan is, ami kell majd ahhoz, hogy megnézzük, hogyan tovább, milyen kezelés kell még ezután. Kimerítő internetes kutatásaim alapján a pakliban főleg hormonkezelés és/vagy sugárkezelés van, egyiknek jobb a mellékhatása, mint a másiknak, de hát igazából tiszta szerencsés vagyok, hogy most történik mindez, úgyse lehet mást csinálni, mint otthon baszódni, úgyhogy jöjjön bármi, mint eddig is mindig, én állok elébe.

 
7 hozzászólás

Szerző: be április 22, 2021 hüvelyk Uncategorized

 

Na és hogy milyen yo volt a karácsony? Nagyon!

Meg ez az év is az volt, soha rosszabbat. Az égvilágon semmilyen mérföldkövet nem tudok prezentálni, amit lehetne büszkén mutogatni fészbukon, de én remekül éreztem magam és köszönöm minden kedves résztvevőnek, aki ehhez hozzájárult, de hogy amúgy az leginkább én voltam. Sírás végett egyetlen egyszer görbült le a szám, az is még januárban, amikor életemben először vesztem össze valakivel, akivel előtte 13 éven át soha még. Az meg, hogy hisztérikus zokogásban törtem ki a Stranger Things második évadának a végén, eléggé más kategória, bár mindenképpen említésre méltó, mert én mozgóképen még soha nem bőgtem ennyire (emellett a dobogós helyeken van még amikor A szív hídjaiban Meryl Streep markolássza a kocsiban a zárat meg amikor a Moulin Rouge-ban jön Ewan McGregor az előadás alatt!).

Kurva sok mindent tudnák írni, de emiatt meg valahogy mégis semmit, úgyhogy bedobok ide pár képet, ami nekem jellemző volt 2017-re, nézegessétek őket érdeklődve és azt kívánom nektek tiszta szívemből, hogy sikerüljön minden, amit szeretnétek, kapjatok sok pénzt, szeretet, fasza élményt és legyetek yol, ha tudtok:]

Ma még simsezek kurva sokat, este meg átugrok Katihoz, hogy minden babonát figyelembe véve köszöntsük az új évet. Úgyhogy nagyon boldogat nektek is és akkor íme a képek:

Ez az, ami nekem teljesen a 2017.jpg:

De azért ezekhez is tudtam kapcsolódni igen gyakorta!:

És akkor ezt pedig nektek:

XOXO

Eva Van der Woodsen-Verstappen

 
1 hozzászólás

Szerző: be december 31, 2017 hüvelyk Uncategorized

 

Kerek 1 hónapja nem írtam? Heh!

Na de most is csak annyit szeretnék, hogy az avieblog ezentúl fantasztikus képriportokkal elérhető az instán! Egy darab képet már fel is töltöttem, év végére ez a szám akár háromra is nőhet!

Viszont ha már így itt vagyok és a facebookon nem szólaltam fel #meetoo témában, itt csak megtenném. 12 éves voltam, mikor mentem haza a 28-as busszal, amin kurva nagy tömeg volt, moccanni nem lehetett, amikor egyszer csak valaki megfogta a seggem és nem engedte el. Néztem ott körbe, hogy mégis ki ez és egy srác volt, aki közben a csaja kezét fogta és a lány nézett rá szerelmesen. Annyira meg voltam döbbenve, hogy én teljesen le is dermedtem, mint bármikor, amikor békát látok. Egy kurva szót se szóltam, csak álltam és néztem, hogy bazdmeg ez így most tényleg történik. Aztán leszálltam és örültem, hogy vége.

Pér héttel később reggel mentem gyalogszerrel a buszmegállóba, mikor valaki megfogta a seggemet hátulról és azt mondta, hogy “ú de megbasználak!”. Ugyanaz a srác volt és a lábam még akkor is remegett, amikor leszálltam a buszról jóval később.

Soha többet a kurva életben nem láttam és nagyjából teljes magabiztossággal kijelenthetem, hogy soha senki nem nyúlt úgy hozzám ezután, hogy én nem akartam, de azért nem mennék el szó nélkül amellett, hogy Debrecenben a 90-es évek végén minden buliban teljesen természetes volt, hogy a fiatalemberek végigtapogatnak mindenkit. 16 voltam már, mikor én ilyen helyekre kezdtem járni és akkor már nem hagytam szó nélkül, azonnal osztottam ki a fülest. A fiú osztálytársaim mondták, hogy nem kéne, mert majd őket fogják megverni (már akkor is nekem volt a legnagyobb faszom) és nyilván nem ez volt a legjobb reakció, de engem a mai napig teljesen felháborít, hogy néhány faszkalap miatt az egész estéd azzal megy el, hogy próbálsz helyezkedni, de ilyenkor nem tudsz, mert ezek mennek utánad és szó szerint ott vannak az seggedben, belemászva a legintimebb szférába és hogy az isten holdkóros faszába jönnek ahhoz, hogy minden következmény nélkül nyúlkáljanak teljesen tetszés szerint oda is, ahova rajtuk kívül ezt senki nem akarja.

Nyilván minek mentem oda meg biztos úgy voltam felöltözve, ezek a kedvenceim, mintha bármire engedélyt adna, hogy mi van az emberen és éppen hol tartózkodik – jah, ez miniszoknyában van, diszkóba is eljött a kurvája, akkor meg lehet kérdezés nélkül baszni!

Nem tudok írni amúgy semmi tanulságot meg okosságot meg én még kibaszott olcsón megúsztam, úgyhogy csak elbúcsúzom, de jelentkezem hamarosan (legalábbis hamarabb, mint 1 hónap:] ).

 
Hozzászólás

Szerző: be október 25, 2017 hüvelyk Uncategorized

 

Sárkány update: a berepülő dolog egy poloska volt, aki sikerült ártalmatlanítanom egy Nivea Diamond Gloss Care (Diamond shine & 24h hold) hajlakk segítségével!

Újra enyém a világ, na pakolok.

 
Hozzászólás

Szerző: be július 19, 2017 hüvelyk Uncategorized