RSS

Vágási Feri és Góliát kategória bejegyzései

Csak 58 percre kaptam meg a laptopot és ma még nem láttam semmit az internetből, ezért csak gyorsan idehányom a lényeget.

Múlt szombaton érkeztem 2 bőrönddel, mint amikor a filmekben a falusi mókusok így gitárral a hátukon megérkeznek a nagyvárosba szerencsét próbálni. Jöttek a kérdések, hogy milyen az új dolgozó, én az első napokban viszont szinte csak azzal voltam inkább elfoglalva, hogy atyaég, én mostantól ebben a városban élek, nem csak pár napra jöttem, hogy aztán kisebb késéssel hazarobogjon velem valami Kócsag InterCity a cívisvárosba.

A dolgozóban a munkakörnyezet csillagos ötös, nagyon yo helyre van letéve és mindenki nagyon kedvesen fogadott. Egyelőre még megállás nélkül hasonlítgatom az előzőhöz, vannak dolgok, amik jobban, vannak, amik rosszabbak, szakmailag meg minden van itt is, csak teljesen máshogy hívják.

Most még nagyon leszív a város és nem vetettem bele magam a programokba, ma először mentem házon és dolgozón kívülre, Jucussal megnéztük a Tolouse-Lautrec kiálltást, eléggé beadta.

Lakótársammal, Jucus kistestvérével szépen élünk a megosztott laptop ellenére is, külön extra, hogy jobb zenét kever, mintha magamnak csinálnám és nagyon finom és egészséges tápot ad.

És that’s all for the news today, még majd jelentkezem, várjátok szeretettel!

 
Hozzászólás

Szerző: be augusztus 17, 2014 hüvelyk Melanie Griffith, Vágási Feri és Góliát

 

Pénteken volt az utolsó búcsúbulim Debrecenben, ez volt a kedvenc visszautasító levelem:

Szia Évi!
Nagyon kedves vagy, hogy gondoltál rám. Szívesen mennék is, hogy elbúcsúzzak tőled, de sajnos arra a napra már egy Tisza parti csapatépítős program van beütemezve, ezért őszinte sajnálatomra nem tudok megjelenni a rendezvényen. Így viszont nem fogom szétsírni a sminkemet, és spórolok az utókornak egy százas csomag zsepit is.
Ellenben a héten vmikor váratlanul be fogok toppanni a kis ólodban, hogy méltón elköszönjek. Majd igyekezz meglepettnek látszani.

Addig is pár jó tanács a budapesti léthez:
-Ott az emberek a Melegítőt Melegítőnek mondják, nem Bemelegítőnek, de főleg nem Bemcsinek.
-Ott az embereknél általában nincs se bicska, se szalonna, se hagyma. Tudom, számomra is rémisztő, de láttam hogy, így van.
-Ott az emberek a Dunától csak Nyugati irányban távolodtak el. Tehát ilyet hogy Szeged, Miskolc, meg Debrecen még csak a Fókuszban láttak. Így viszont azt hazudsz az itteni életről, amit nem szégyellsz.

Előre is köszönöm hogy segítettél a X%-os nyereségrészesedés elérésében, és máris hiányzol.
Üdv:
YZ

 
4 hozzászólás

Szerző: be augusztus 11, 2014 hüvelyk Paris Hilton, Vágási Feri és Góliát

 

Na hogy az van, hogy a jövőhéten ilyenkor már egy másik munkahelyen fogok dolgozni egy másik városban.

A végső elhatározás, hogy valamit csinálni kell, akkor jött, amikor egyik reggel megállíthatatlanul sírtam a buszmegállóban, mert annyira sajnáltam magam azért, hogy nekem nincsen kivel, miből és hova moziba menni Debrecenben. A miből és a hova kérdés a költözéssel javul, a kivel meg hát nem tudom, hátha Kásás Tomcsy nem tudott elfelejteni a Campus óta és engem vár, vagy csak lesz valaki, aki megsajnál és elvisz valami Dumbóra (egyébként aki látta a Kásással készült képet egészben, azoktól a legtöbb reakció a pólómra érkezett, ezért mutatom nektek is ezt a részlet – írástudatlanok kedvéért elárulom, hogy az enyém a fekete:

póló
).

És hogy akkor kicsit bővebben, a másik munkahely ugyanott székel, ahol a mostani és kb. ugyanazt a gyapot kell majd szednem, a másik város pedig Budapest, ahova szombaton indulok egyelőre még csak bőrönddel, mert az albérletbe majd csak szeptember elején lehet, addig Jucus kistestvére biztosít kvártélyt, a koszt majd én csinálom.

Szurkoljunk tehát együtt a magyar válogatottnak és nekem, hogy megy FEL a VIDÉKI.

 
6 hozzászólás

Szerző: be augusztus 4, 2014 hüvelyk Háer Henrik, Vágási Feri és Góliát, water polo

 

Tegnap volt egy éve, hogy elköltöztem.

Nagyon rossz nap volt, esett az eső, nagyon rossz hírek is jöttek és én utána 2 hónapig annyira aggódtam azon, hogy jajmilesz, hogy nem tudtam olvasni se. Anyagilag is aggasztott a dolog, engem mindig eltartottak vagy a szülők vagy egy gondoskodó informatikus, ásványvizet se mertem venni, hogy hát én ezt nem fogom tudni megengedni magamnak, de aztán a hajamon meglátszott, hogy csak csapvizet kap és akkor megnéztem, mik férnek bele az életembe (a prioritások, ugye). Ezelőtt fogalmam sem volt, hogy mi mennyi, téli fűtésszámlát is most láttam életemben először, mondjuk majdnem el is ájultam.

Rengeteget változott a hozzállásom rengeteg minedenhez és így a válás küszöbén (2,5 hét múlva lesz), sokan kérdezgetik, hogy ú, de hogy akkor most hogy vagyok. És most már yol, de ide eljutni valami gecinehéz volt és nem is tudtam volna, ha nem lettem volna körülvéve azokkal, akikkel.

Úgyhogy emelem mindenkire, aki itt volt végig a nezhéz időkben, a kezemben lévő körtés Sopronit, valamint egyúttal ajánlom kipróbálásra a sárgabarackos verziót is. Igazából szifonos vodkát indultunk venni, merhogy akciós, de gyanúsnak találtuk és akkor szereztünk ilyen hiánypótló termékeket.

És ha már az alkoholnál vagyunk, azt is elmondom, hogy hétfő este véletlenül bebaszcsiztam Dublinban. Olyan este 10-re érkeztünk meg a szállodába és hogy na még a bárban egy valamit toljunk le, de mikor az első kör után szóltunk, hogy fizetnénk, azt a csapos úgy értelmezte, hogy még egy kört és hát ha már így alakult, akkor gyorsan csak megittuk, amit kihoztak.

A napi bölcsesség tehát az, hogy ha az élet cidert ad a kezedbe, akkor idd meg teljesen nyugodtan. Nem lesz olcsó, de nem lesz tőle semmi bajod.

Písz n lav.

Bulmers

 
5 hozzászólás

Szerző: be március 30, 2014 hüvelyk Tintás Barnes, Vágási Feri és Góliát

 

Az elmúlt 3 hét tartalmából:

– költöztem kétszer (jobban pakolok, mint Vágási Feri és Góliát együttvéve)
– kiderült, hogy egy hónap múlva új mókakörben szedem a gyapot

Mivel mindkét hír yo, ezért legalább annyira örvendezzetek, mint én ma reggel, amikor nem csak hogy megtudtam, hogy fel tudnak venni dolgozóba menet és az így nyert 30 perc alatt van időm reggelizni újságot olvasva és darabos narancslét szürcsölve, hanem a kocsiba beülve a kedvenc Deffffff Leppard albumom szólt, hogy utána meg a semmiből bukkanjon fel ez, ami így atyaég, én ezt mennyire szeretem, de hát honnet került ez bárkinek is a playlistjére, a világba vetett hitem tért vissza, amit vasárnap kicsit elvesztettem és ami miatt egy picit még most is el vagyok gondolkozva, pedig igazán nem lehet okom panaszra, mert ma végre a Fogságbant is sikerült megnézni, ami teljesen beszippantott és nem csak azért, mert Jake Gyllenhaal bármikor elhívhatna kólázni és én bármikor habozás nélkül igent mondanék.

 
 

Akkor kezdjük.

Kedves blogolvasó gyerekek.

Rögtön két közlemény lesz, ebből az egyik elég nyilvánvaló és sokkal könnyebb is beszélni/írni róla, úgyhogy mondom először azt.

2004 szeptemberbében kezdtem el blogolni a freeblogon és bár eléggé megromlott vele a viszonyom az elmúlt 1-2 évben a sok leállás miatt, soha nem jutott volna eszembe átmenni máshova, ha nem jutunk el oda, ahova most. Több, mint 3 hete egy betűt sem lehet elmenteni és teljesen úgy is néz, hogy ez az állapot egyáltalán nem hat meg senkit néhány bloggeren kívül. 8 évet laktam ott és nagyon szerettem, de úgy látom, nincsen közös jövőnk, nem látom magunkat együtt 3 év múlva, ezért léptem és regeltem ide.

Bár nem látszik rajta, de az első 2 Oasis albumot és egy 1,5 órás Avicii mixet végighallgattam, mire olyan lett, amilyen most és azt tudtam magamnak mondani, hogy kicsit már otthonos és elkezdhetem ide írni a mindent. Rengeteg skint felpróbáltam neki, valahogy sosem volt az igazi egyik sem és ezen a mostanin is lesz még mit faragni bőven, úgyhogy bárhogy is fog majd kinézni, ne lepődjetek meg, ha épp elefántos a háttér és zöldek a betűk, akkor az majd azt jelenti, hogy nyomogatom a gombokat és a kódokat.

A másik dolgot azt hittem nagyon kicsit könnyebb lesz felvezetni, mire eljutok ide, de ismét csak beigazolódik, hogy én is tévedhetek. Arról van szó, hogy nem csak a blog, hanem én is elköltöztem CS-től nem kevés meglepetést és bánat okozva ezzel sokaknak. Nagyon sajnálom, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogy, de ez tűnt és továbbra is ez tűnik a helyes lépésnek. Az okokról nem szeretnék és nem is fogok írni, akikkel meg kell ezt beszélnünk, azokkal úgyis megbeszéltük már többször, hogy mi és miért van.

Tőletek annyit kérnék, hogy bár a kommenteknek mindig nagyon örülök és remélem a jövőben belefulladok majd a hozzászólásokba, nagyon nem bánnám, ha ezt a témát itt a blogon egyáltalán nem feszegetnénk, akárkiben akármilyen érzéseket is keltettek a fentiek.

Úgyhogy új blogon, új lakásban, de én itt leszek és remélem továbbra is velem tartotok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be április 6, 2013 hüvelyk Vágási Feri és Góliát