RSS

váó kategória bejegyzései

Mielőtt bármit is mondanék arról, hogy én milyen megdöbbentően yol éreztem magam Ázsiában, kezdeném azzal, hogy egyáltalán én hogy a manóba keveredtem oda.

Még valamikor januárban, amikor a szakállas fiatalemberrel már nem éltünk egy háztartásban, ellenben még úgy tettünk, mintha párkapcsolatban igen, minden szóbeli és írásbeli figyelmeztetés ellenére nagyon sokadjára prezentált végtelenül csalódást keltő magatartást, ezzel engem nagyon elszomorítva és felbaszva egyaránt. Megint előszedtem kedves ismerősöm bölcsességét, hogy ha tré van, akkor mozogjak valamit, azonnal jobb lesz, és mivel ez máskor is működött, én elindultam 3 fokban körbefutni a Margit-sziget, de előtte felhívtam Katit, hogy van egy zsák minőségi borom és futás után nagyon elfogyasztanám, nem-e csatlakozna a nővérjével, amire az a válasz jött, hogy a nővérjénél, Jucusnál szintén remek minőségű alkoholok vannak, menjünk oda.

Miután körbefutottam a sziget, át is csattogtam Jucushoz, ahol egy kézilabda mérkőzés alatt igen tetemes mennyiségű ital elfogyott, úgyhogy mikor megkérdezték, hogy az álatluk már egy ideje tervezgetett tavaszi Kuala Lumpur és környéke projekthez nem-e csatlakozok-e, nem sokat haboztam azt mondani, hogy hát amúgy de.

Ez egy szombati nap volt, hétfőn már megvolt a jegyem Kuala Lumpurba, utána már csak azt kellett kitalálni, hogy még hol szeretnénk szétnézni. Sok ország szóba jött, de a tervezésnél rájöttünk, hogy azért 2 hét nem elég a világra, így Vietnám maradt meg, amivel kapcsolatban hatalmas meglepetés ért.

Biztos voltam benne, hogy nagyon érdekesnek fogom tartani, de sose hittem volna, hogy teljesen magával ragad, bár én érkezés után nem sokkal azt hittem, sírva fakadok kétségbeesésemben. Hanoi-ban kezdtünk és ott láttam, hogy ott járda nincs. Vagyis van, de azon motorok parkolnak, ahol meg nem, ott megy a mosogatás, a fodrászat és a pedikűr is és csak az úton lehet menni a kibaszott kurva sok motor között, amik megállás nélkül csak jönnek és dudálnak és én így édes drága yo istenem, hát mi lesz még itt, hogy fogok én itt kibírni akár egy percet is.

Aztán jött a kutya, aki egy életre a példaképemmé vált.

Jöttek-mentek a motorok, dudálva, ész nélkül, ez a kutya meg besétált az út közepére és a legnagyobb nyugalomban odaszart. És hogy bazdmeg, itt van ez a hatalmas káosz, ez a kutya meg így vállat ránt és szó szerint beleszarik az egészbe, hát mekkora arc.

Aztán valahogy minden átfordult és olyat éreztem Hanoi iránt, amilyet még város iránt soha. Rengeteg sok buja zöld növény van meg gyönyörű virágok, amilyenek itthon csak a tusfürdős flakonok oldalán és olyan hangulata van és a káosz ellenére mégis olyan tiszta, hogy teljesen olyan volt, mint egy nagyon fura férfi a diszkóban, aki így nem is igazán tetszik, meg nincs is bennünk semmi közös, de mégis van benne valami, amit megmagyarázhatatlanul vonzónak találok és mindenáron kell nekem, és végül kétségbeesés helyett majdnem örömömben fakadtam sírva, hogy úristen én el se hiszem, hogy itt lehetek, hát ez a város varázslatos.

Megtanultunk aztán elég hamar közlekedni is, pedig az útikönyv is azt írta, hogy a vietnámi KRESZ könyv valószínűleg annyiból áll, hogy “NA HAJRÁ!”. Igazából nem kell a másik oldalra születni, hót könnyű átmenni, mert az egésznek van egy ritmusa és ha az ember megy szépen, lassan, de magabiztosan és egyenletes tempóban, akkor kikerülik ügyesen. Nyilván itt a jelzőlámpa meg a zebra csak dekoráció, az égvilágon senkit nem érdekelt, hogy mi van felfestve meg milyen szín villog. Főleg Oslóhoz képest volt hatalmas kontraszt, ahol alapból forgalom se nagyon volt, de néha elsuhant 1-1 Tesla, ami meg már akkor megállt a zebránál, amikor mi még 2 napi járóföldre voltunk tőle.

Hanoiban gyönyörű látnivalók vannak, de csak simán az utcán sétálni is fasza, főleg, hogy tényleg minden ott történik. A szépségszalonos szolgáltatások mellett az étkeztetés is nagyrészt ott zajlik, ilyen kis műanyag óvodai székek vannak kitéve és azon tolja mindenki, de egyszer egy esküvői helyszínt is láttunk, ahol a járdára és az úttest egy részére szőnyeg volt leterítve és ott volt az ünnepi asztal meg minden, mintha itt kibasznék egy szőnyeget a Hungária körútra, ami belelóg az egyik sávba és akkor ott menne a bulikah.

Kellett enni pálcikával is, voltunk olyan helyeken, ahol nem volt más evőeszköz és nagyjából sikerült megoldani feladat, de az elején még inkább használtam a pálcikákat villástargoncaként.

Hanoi-ból Ho-Shi Minh-be mentünk, ahol 35 fokos kurva meleg várt és most itt közben megérkezett Kati, hogy megigyuk a szombatról maradt pezsgőt, úgyhogy itt highlightként azt írnám le, hogy elmentünk Vietkong bázishoz, ahol megnéztük, hogy milyen alagút építettek kurva sok kilométeren át, hogy ott elbújjanak meg onnet támadjanak és be lehetett menni, de én csak 20 métert bírtam, mert az egy dolog, hogy kis szűk, mint a kurvaélet és törpejárásban is le kell hajolni, pedig már kibővítették, hogy a nagy seggű fehér nyugati ember is beférjen, de sötét volt és nem tudtam, hogy merre megyünk és mikor megkérdezték, hogy akarok-e kimászni, akkor akartam. Megmutatták, hogy vágtak a lyukakba szellőzőket, meg elmondták, hogy azokon bemászott a kígyó-gyogyó és sokan azért haltak meg, mert a seggükbe lett csípve, meg megnéztük hogy főztek, mit ettek, milyen volt az a fajta vietnámi papucs, amit újrahasznosítva autógumikból csináltak, meg lőttünk fegyverrel, de AK47-el pont nem lehetett, pedig az ellenségünk kedvenc fegyvere, könnyű felismerni jellegzetes hangjáról és nem tudom, ez melyik filmben volt, meg rengeteg sokat olvastunk utána, hogy mik mentek ott, ami elég hasznos volt, mert nagyjából annyit tudtam Vietnámról, hogy papucs, balzsam, Dien Bien Phu meg hogy Dan hadnagy szerint a zokni a legfontosabb.

Nah de Kati már elkezdte keverni a zenét, még majd érkezem!

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be április 8, 2019 hüvelyk cheerleader, Hawaii, Molotov–Ribbentrop-paktum, váó

 

Most én ajánlok nektek egy sorozat.

Háhá, ajánlanék, ha tudnék róla írni.

Az előbb fejeztem be és az úristen bazdmegen kívül nem találok rá szavakat. Egy gimis lány öngyilkos lesz, kazettákra mondja fel előtte, hogy mi történt vele, hogy miért csinálta, hogy érezte magát és eljuttatta az érintetteknek, úgyhogy a sorozatban megy párhuzamos a múlt meg a jelen, ahogy mindenki próbál elbánni azzal ami volt, van, lesz.

Szívbe markolóan bassza pofán az embert, lehet közben igen gyakran igen mély levegőket venni.

13 Reasony Why a címe neki és kurva yo zenék is vannak benne. Akinek adódik rá mód, nézzen bele, ezt javaslom én.

 
Hozzászólás

Szerző: be április 29, 2017 hüvelyk téfau, váó

 

Igazából én semmit nem tudok Prince-ről azt leszámítva, hogy üldözte a világhálózatot, de hogy ha egy dallal le lehetne feküdni (édes yo istenem, egy csomó anyuka olvas, including a sajátom, meg Erzsi néni is – csókolom!), akkor az kurvaélet, hogy gondolkodás nélkül vágtam volna rá bármikor, hogy a Purple Rain legyen az.

Ez a szám valami csontig hatolóan kibaszott kurva yo és halálosan szerelmes vagyok a gitártémába. Meg egy kicsit Király Gáborba, mert mekkora férfi már a szürke mackóalsójában!

 
Hozzászólás

Szerző: be április 21, 2016 hüvelyk váó, Your Sex is on Fire, Zenebutik

 

Van a dolgozóban egy kollégám, aki nálam sokkal okosabb és ők kész stratégiát állítottak fel, hogyan kell jegyet venni az EB-re és azt szerették volna, hogy legyen 2-4 jegyük és lett belőle 16 és most egyeztünk meg, hogy akkor én kettőt úgy átveszek tőlük a bordeaux-i osztrák-magyarra és hát én olyan boldog vagyok, hogy el se tudom mondani, meg éppen egy callban voltam, mikor jött e-mail, hogy akkor a miénk a jegy és kérdezték a call végén, hogy még valakinek valami és mondtam, hogy hát az, hogy én most tudtam meg, hogy mehetek az EB-re és annyira nagyon örülök. Nagyon szerintem nem lepődtek meg, mert már reggel óta mentek a tárgyalások és egész nap semmi másra nem tudtam gondolni és a callba is Zinedine Zidane-ként tárcsáztam be, úgyis pont franciákkal volt – kikkel másokkal.

Este utalom a zsét és meg is lehet kezdeni a tervezést, hogy akkor mikor és hogy és mivel. A kivel nekem végig teljesen egyértelmű volt, hogy B-vel (aki egyébként G) és hát örüljetek velünk nagyon! Egyszer érjek haza, mindent teleposztolok boldog csillogós macikákkal és nyuszikákkal, csak előtte még szakítok a manikűrössel, aki egyébkét nagyon kedvelek, de tudatosult bennem, hogy én mennyire kurvára unok manikűröshöz járni (2008-ban szoktam le a körömrágásról, azóta járok rendszeresen).

Boldogsáááág, landarúúgááás!!!!

 

Akartam én itt 2015 összegző poszt írni, de egy szűk óra múlva jön értem Jucus kistesvére, hogy elszállítson az ultimate mackóalsós szilveszteri buliba és addig még rengeteg mindent kell csinálnom, arra sincs időm, hogy eldöntsem, hogy a petárdázókat vagy a petárdázókat ekéző kutyásokat vetem-e meg jobban.

Arra viszont még van, hogy megköszönjem a figyelmet és az egész éves munkátokat, ölellek benneteket és remélem jövőre veletek ugyanitt!

Én mindenképpen itt leszek, bár a blog custom design előfizetése holnap lejár, nem tudom, hogy fog kinézni, de hát úgyis a belső a fontos.

Mindenki ünnepeljen este legjobb tudása szerint, én meg elkezdem belepakolni a kókuszgolyót meg a társasokat meg a partikellékeket valami mindent elnyelő ikás szatyorba.

Sok puszcsi!

(hát nem találok egyetlen yo képet sem, de ha nem hagyom abba a kutatást, január 2-án is itt fogok ülni, úgyhogy gyorsan túrtam valami cukit a My pictures-ből, tessék:

tumblr_nmr8agzib61shqss3o1_540 )

 

Aruba a legjobb hely az egész világon és ha tehettem volna, soha az életben egy pillanatra sem jöttem volna haza onnan.

Tegnap délután érkeztünk meg a szürkeségbe, agybajba, stresszbe, kilátástalanságba és reményvesztettségbe és a felismerésre, hogy én nagyon szeretném elhagyni ezt a kontinenst mánazonnal és örökre jelleggel.

Ma délután 3-ig aludtam éjféltől, el van pakolva minden, majd jönnek így szépen lassan beszámolók, csak gondoltam biztosan rettenetesen aggódtok, úgyhogy dobok ide annyit, hogy atyaúristen de fasza volt és egyben megérkeztem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be november 15, 2015 hüvelyk Hawaii, karibi party, szomorú szamuráj, váó

 

Pénteken meg írt a KLM, hogy a foglalás után a pénzünket is megkapta és visszaigazolta a jegyeket is, jíhááááá!

Egyébként semmi nincs velem, ha lenne a fejem fölött buborék, akkor azt látnátok, hogy végtelenítve megy benne felváltva a Kokomo és hogy hozzámééééérsz éééééés már ismersz is!!!

Csak mindenki tegye yo helyre a kulcsát!

 
Hozzászólás

Szerző: be július 6, 2015 hüvelyk Hajdúszoboszló, karibi party, váó, Zenebutik