RSS

váó kategória bejegyzései

Nagyon hálás vagyok a dolgozónak, amiért renegeteg gyapot kell szedni, ha akarnék se lenne se időm, se energiám hülyeségeken gondolkozni meg sajnálni magam. Hosszú munkanapok óta semmi más nem tölti ki a ‘agyamat, hogy akkor mit, mikó’ és litér, de ma egész kurva nap azt énekeltem a fejemben (a manikűrösnél este már hangosan is), hogy szindiiii, görkori szindi, ezért mellékelem nektek emélkeztetőül a vasárnapi mesedélutánok egyik legcsodálatosabb reklámját:

És akkor most kurvára remélem, hogy bárki, aki rákattint, szintén átéli azt az órákon át tartó állapot, amikor csak a szindi zakatol és semmi más.

Nekem egyébként volt görkori szindim, kicsit trampli volt szegény ezzel a kb. 46-os lábával, de reklámból is látszik, hogy a karját meg úgy tudja mozgatni, mint az Ördögűzőben a csaj a fejét, úgyhogy ma is megtanultuk, hogy mindenkinek megvannak az erősségei meg a lábmérete.

 
4 hozzászólás

Szerző: be április 9, 2014 hüvelyk váó, Zenebutik

 

A Kerozin elejéről azért maradtam le, mert elmentem pisilni még úgyis van ennyi időm előtte címszóval, a végéről meg azért, mert egyszer kinéztünk és kint ragadtam, de azért megvolt a tömeggel a Hugacsaka. A zárószámként leadott Kismalacról viszont lecsúsztam, pedig a csillogós malacos pólóban mentem direkt, de talán nem is olyan nagy baj, mert annak ellenére, hogy igen gyakran szaladnak ki csúnya szavak a számon, koncerteken nem tudok káromkodni és az meg eléggé szükséges a refrénhez, amit én gimi óta a “nem engedlek, ló van a kertemben” megoldással oldok meg. Hasonlóan gondban vagyok a Belga együttes Egy-két-há című számával, de ott is előveszem a cenzúrázott verziót, nem tudom vállalni, hogy ordibálom teli torokból, hogy “kurva anyád”, de helyette a “durva a nyár” egy számomra is elfogadható opció.

Nekem megint megérte Kerozinra elindulni, remélem nektek is eredményesen és hasonlóan színvonalas szórakozással telt a szombat este.

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2014 hüvelyk Kazinczy-díj, váó

 

Kerozin koncertre eddig kétszer indultam el életemben, 2013. július 20-án és december 27-én. Egyik alkalommal sem sikerült megnézni őket, ennek ellenére (vagy pont ezért) talán a tavalyi év 2 legjobb és legmeglepőbb fordulatokkal záruló bulijában kötöttem ki ezeken az estéken.

Most 18:54 van, 6 perc múlva érkeznek a lányok, terv szerint 10 körül indulunk Kerozin koncertre és az eddigiek alapján a legrosszabb, ami történhet velem az az, hogy együtt éneklem a tömeggel, hogy hugacsaka.

Ezzel a tudpományosan megalapozott összeesküvés elmélettel kívánok nektek nagyon boldog március tizenöt!

(Nektek amúgy nem fájt egész nap kurvára a fejetek ettől a széltől?)

 
3 hozzászólás

Szerző: be március 15, 2014 hüvelyk váó

 

Elkezdtem nektek írni a beszámolót a fővárosban töltött hétvégémről, de olyan fostosul indult és olyan kibaszott kurva yo lett végül, hogy kb. csak 75 ezer karakterben tudnám elmesélni, hogy mik történtek, úgyhogy legyen egyelőre elég annyi, hogy a jobb kézfejemmel véletlenül hozzáértem Szívós Marci hátához.

 
Hozzászólás

Szerző: be február 18, 2014 hüvelyk Hawaii, Paris Hilton, váó

 

Az év utolsó posztjaként akartam írni valami okosságot, valami strukturált összegzést, hogy akkor mik is történtek itt idén, de szerintem bőven elég, ha csak megnézzük a számokat, hogy 3 költözésen és 3 munkakör váltáson vagyok túl ÉS ebben a pillanatban megérkezett Jucus és a kistetstére egy unexpected lánybulira, úgyhogy azt akartam volna írni, hogy 2013-as összefoglaló nem lesz, mert playlist csinálok inkább az estére, de akkor így már ez is elmarad, majd random dobáljuk be a bármiket, miközben 2 pofára tolom a fasírt, ami elvileg érkezik. Ez lesz az este első állomása, hogy mi lesz a következő és hol ér véget, azt meg majd meglátjuk 2014-ben, amikor én továbbra is itt leszek, tartsatok hát velem tik is.

Rengeteg boldog új évet!:)

hny

 
Hozzászólás

Szerző: be december 31, 2013 hüvelyk váó

 

Az Életrevalók az egyik legjobb film, amit mostanában láttam, ajánlom szeretettel mindegy kinek.

 
1 hozzászólás

Szerző: be december 26, 2013 hüvelyk váó

 

Le borvacsora, c’était magnifique, vagy hogy finomabban fejezzem ki magam, odabaszott rendesen. Ezeknek a mintájára igazán rendezhetnének poharas kakaó reggeliket, amikor többféle kakaót is meg lehet kóstolni és közben jön a sok rántotta meg virsli meg vajas kenyér meg akármi. És akkor így a bögrében mindenki lötyögtetné a kakaót körbe-körbe meg szagolgatná, hogy nem-e savanyú és mondjuk annyi lenne az előétel, hogy 2 db kiflikarikára rá van baszva egy pici teavaj fele. Árban is kicsivel jobban jönne ki, egy ujjnyi parizer vagy egy fél szelet vajas-mézes elég budget megoldásnak tűnik itten a homárok meg fürjek mellett (mondjuk ezek pont elég finom állatok, szívesen fogyasztom a már elhalálozott egyedek tetemét).

 
Hozzászólás

Szerző: be december 15, 2013 hüvelyk kozi és döme, váó, zsö

 

Pénteken olyan kurva okosnak képzeltem magam, mikor többen is érdeklődtek, hogy matematikus-e vagyok, miután hamarabb kiszámoltam egy feladat, mint ahogy mások végig tudták volna olvasni (össze kellett adni 6 darab egyjegyű számot, mondjuk nem gondolnám, hogy ehhez matematikusnak kell lenni, nyilván az volt a nem mindegy, melyik hat legyen az), de ma hajnalban arról voltam már meggyőződve, hogy nálam nagyobb félkegyelmű nem nagyon van, ugyanis Belga koncert másnapjára simán jelentkeztem önkénteskedni reggel 8:45-től.

Mikor reggel ébresztett az óra, nagyon haragudtam magamram, hogy hogy lehettem ennyire oktondi, mégis mit gondoltam, hogy majd hazaérek este 10-re, megnézek egy mesét és alszok? A világ minden elemével küzdve verekedtem el magam a helyszínre és komoly harcot folytattam magamban az életben maradásért, de ahogy elindult a csinálnivaló, mintha varázspálcával csaptak volna a nagy fejemre fordult át minden és fülig érő szájjal örültem neki, hogy ott lehetek.

Mert az volt, hogy volt okosságos verseny sulis gyerekek, akiknek több terepen kellett megmutatni, hogy mit tudnak és engem beosztottak az egyik terepre, hogy egy kedves fiatalemberrel vezényeljük le a feladat és értékeljük a csapatokat. Mikor az első kör bejött (szigorúan csókolommal köszönöve!), már el voltam ájulva, hogy ó, egyem a zuzátokat, de utána mikor nekiálltak a feladatnak, annyira yo volt ennyi okos, ügyes és lelkes gyereket látni (sokukra legszívesebben rábillogoztam volna a cég logóját, hogy kellesz nekünk 10 év múlva és hogy mindenki lássa, hogy ő itten már foglalt, nem eladó, dupla stipi-stopi), hogy még én is meglepődtem, hogy ez mekkora élmény és az először nagyon hosszúnak tűnő csinálnivalónak úgy éreztem, hogy pikk-pakk vége lett és még sajnáltam is, hogy most ez csak ennyi.

És bár önkéntesség volt, távozáskor ajándékot is kaptam (ráaádsul gecijó ajándékot), és így nem csak az ottlétem alatt végig, hanem még most is úgy érzem, hogy ÚÚÚÚÚ!.

Most viszont alszok, mert már nagyon kell.