RSS

Zenebutik kategória bejegyzései

3 országban 5-ször láttam a Prodigy-t, úgyhogy az alábbiakat tudom hajtogatni:

– csákót, hajót, sótartót, repülőt
– bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg.

Nem találom a poszt, de egyszer írtam róla, hogy Keith Flintnek van a legjobb munkája a világon, hát mennyire fasza már, hogy kibaszott yo zenékre kell ugrálni és néha elüvölteni magát, hogy aj em da fajasztata, de apparently ez kurvára nem minden. Vagy pont ez minden.

Éppen ma reggel hajszárítás közben olvastam egy vidám cikket az öngyilkosságról, hogy milyen sokszor jön a komment, hogy “de hát mindene megvolt!”, de közben rohadtul senki nem tudja, hogy mi az, ami nem volt meg. Talán ez volt a leginkább döbbenetes, hogy nem túltolta az akármit, hanem ő úgy érezte, hogy annyira fos a helyzet, hogy akkor ő itten örökké világgá megy és felszáll a Pilisszántó fel tartó buszra.

Mi az a helyzet, amikor nem lehet várni legalább még egy napot? Vagy már évek óta várt és csak a lófasz lett? Ő is elvesztett egy BL döntőt az utolsó 2 percben? Miért nem tette be a magnóba a Wilson Philips-től a Hold on-t vagy Karéj Maritól a Hero-t?

Pont Keith, aki előadva egy kibaszott velem ti aztán nem baszakodtok meg szarok én bele gyerek, de hogy lehet semmit nem akart, csak kiscicákat simogatni rózsaszirommal felszórt pamlagon és közben Danielle Steelt olvasni, csak ez ütközött a munkaköri leírással, nyilván soha a kurva életben nem tudjuk meg.

Először egyébként 2006-ban láttam őket a Szigeten és mivel Debrecenből senki nem akart velem jönni, a blogon toboroztam hozzá embereket és igen remekül sikerült, utoljára pedig 2017-ben a Campuson, itt nem kellett toborozni, de szintén remekül sikerült. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy folytatják-e, lesz-e valami The Prodigy+ Adam Lambert, mint ahogy a tumblr népe tippeli vagy lemondanak mindent már a faszba és nem állnak többet színpadra.

Bármi is lesz, én döbbenettel vegyes sajnálattal állok itt a dolgok előtt/után, amin változtatni a magasságos se tud, úgyhogy én csak így köszönöm nagyon a rengeteg mindent! ❤

#foreverawarrior

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be március 4, 2019 hüvelyk Csupi, Zenebutik

 

Mielőtt megindultunk Oslóba, kérdezte Nikoletta*, hogy van-e hótaposóm, merhogy lesz hó. Legyintettem, hogy óh, nem kell az, a norvég egy fejlett civilizáció, biztos takarítják a havat, akár van abban a jóléti társadalomban közmunkaprogram, akár nincs.

Na.

Hát ezek kurvára nem takarítják a havat.

Ez akkor jött a legjobban, amikor a norvég népmúzeumban voltunk, ahol mindenféle korokból meg norvég tájakról voltak épületek a szabad ég alatt és akkor be lehetett menni ilyen istállóba, templomokba meg parasztházakba, hogy utóbbiban a szívbajt hozza ránk egy kisjány, akit oda ültettek népviseletben a tűz mellé és hát dobbant vagy kettőt a szívem, mikor megszólalt, de utána kedélyesen elbeszélgettünk, hogy akkor milyen ruha van rajta meg kérdeztük, mi van a kis kosárkájában, de mondta, hogy semmi érdekes, abban tartja a telefonját.

Ezek között az épületek között meg gyakorlatilag csak hegymenetben lehetett közlekedni olyan úton, amire rá volt fagyva a hó, ahol meg nem volt éppen tükörjég, ott kurva magas volt a vízállás. Tekintettel arra, hogy azért még el-el voltam kámpicsorodva itt a BL-döntő beli vereség miatt, kurva yo volt arra eszmélni, hogy míg órákig balettoztunk a jégen a Shaolin fivéreket megszégyenítő ügyességgel, nekem a koncentrálástól már nem volt hely az agyamban arra, hogy magamat sajnáljam, hogy jaaaj nem szeret és engem már soha az életben senki nem visz el randevúba, mert minden idegszálammal arra figyeltem, hogy hova és hogy kéne lépni, hogy ne fikkanjak egy hatalmasat a terepjárásra egyáltalán nem alkalmas bőr bokacsizmámban.

A hideg vonalon tovább haladva a sarkkutatással is behatóan ismerkedtünk, van ott egy kurva yo múzeum, ami teljesen végigvezet az expedíciókon. Itt egy kicsit szerelmes lettem Fridtjof Nansenbe, aki egy kifejezetten yo kiállású fiatalember volt, meg hát sarkot kutatott, igazi férfi volt a talpán, ráadásul Évának hívták a feleségét!

no-nb_bldsa_ 156

Az egyik expedíció 3 évig tartott és kb. 6 tonna kekszet vittek magukkal az útra – Nikoletta itt hívta fel rá a figyelmet, hogy mennyire yo volt már,hogy nem kellett nekik aggódni, hogy hova mennek szilveszterezni, meg hogy vajon hogy nézett ki az a beszélgetés, amikor Fridtjof szól az asszonynak, hogy “Évikém, süssél már vagy 50.000 darab sajtosat, hogy legyen valami ropogtatnivaló”.

Amundsen is ennek a csávónak a hatására kezdett el itten menni a sarkokra, eltanulva már, hogy kell bánni a szánhúzó kutyákokkal, az eszkimókkal, mit kell felvenni meg hogy kell vinni szakácsot és ezek a csókák még híztak is, míg ott nyomatták a jégtáblákon. A múzeumban ki voltak téve a hajók másai is, amikbe be lehetett menni és megnézni, hogy hogy voltak a kabinok meg a spejz meg meg hol kártyáztak meg minden.

A fedett pályás programokat a Munch múzeumban szerettük volna kezdeni és én majdnem felsikoltottam, mikor csak egy cetli fogadott az ajtón, hogy bocs, de ide aznap oszt be nem jön lófasz se. Ekkor még nem tudtam, hogy a Sikoly az nem is itt van, hanem a Nemzeti Galérériában van, ami szintén nincs nyitva, na de mindegy, mi nem keseredtünk el, eldöntöttük, hogy akkor megyünk modern művészet nézni szépen tömegközlekedéssel, amiből csak a szépen nem valósult meg.

Mindekttőnk képességeit meghaladta, hogy hetijegyet vegyünk a jegyautomatából, egy kizsbótba kullogtunk be, hogy segítsenek már legyenek olyan kedvesek és voltak olyan kedvesek. Nem beszéltünk amúgy sok emberrel, de akivel de, azok nagyon barástágosak voltak, magától senki nem jött oda hozzánk, csak az a nagyon helyes fiatalameber a buli végén, de alkoholos állapotban csak azt tudtam hajtogatni, hogy döbbenetes, hogy nem takarítják sehol a havat itten.

Na de visszakanyarodva a tömegközlekedésre az van, hogy elég ritkán járnak a buszok, ilyen 10-13 percenként és kurva nagy távolságok vannak a megállók között, semmi ilyen Astoria-Ferenciek tere, úgyhogy ha elbasztad és/vagy lekésted, akkor lehet indítani a sétát a jeges latyakban.

Az utcán egyébként a jeges latyakon kívül nincs akadály, mert alig van ember, annyian vannak az utcán egy csütörtök este, mint Debrecenben vasárnaponként. Emiatt meg is ijedtem először, mert első este szétnéztünk a környéken, ahol lézengett vagy 5 ember, a beülős helyeken 1-2 asztalnál ültek és amúgy is elég sötét volt, ezek nem viszik túlzásba a közvilágítást és mikor hazaértünk, akkor olvastuk az útikönyben, hogy amúgy az a környék a város ütőere. Csalódottságomnak adtam hangot, de Nikoletta mondta, hogy nem baj, hátha van a városnak egy aortája valahol máshol!

De hogy nem volt, ezek nem pörgik túl az élet, amit a számomra teljesen elképesztő nyitvatartási idők is mutattak: volt olyan múzeum, ami minden nap 11-től 16 óráig tartott nyitva. Koncertre is mentünk, ott meg volt adva, hogy 7-től 11-ig és biztosak voltunk benne, hogy ezek pontban 11-kor ki is tesznek mindenkit és úgy is lett!

A koncert teljesen rendben volt és az emberek is, a jaj messziről jöttünk dumával a kezdés előtt 5 perccel be tudtunk állni a harmadik sorba és senki nem nyomakodott, pogózott, meg borogatott, mindenki szépen hallgatta a remek muzsikát és csak akkor őrült meg teljesen, mikor rákezdett a szaxofon. (hanganyag sample Instán itt)

Végtelenül nyugodtnak tűnt minden és mindenki, ezeket nem a szívroham fogja elvinni, az csak azokta jelent veszélyt, aki külhönból érkezik és éppen fizetni készül bármit. Tudtam én, hogy ez egy drága város, de hogy itt tényleg 3 millárd forint egy kifli. New York Oslóhoz képest egy kibaszott Penny Market, ahol éppen készletkisöprés van, pedig ott az Újvilágban is megállapítottam, hogy az a város úgy zabája a pénzt, mint én sorozatnézés közben a pizzafortés Négy évszakot.

Egyedül akkor hoztánk ránk a frászt, amikor még itt voltunk a budapesti reptéren és fél órával indulás előtt elmentünk pisilni, hogy nah és akkor menjünk lassan a kapuhoz most már és akkor bemondták, hogy Last call és hogy basszátok meg, másoknál 20 perccel indulás előtt még meg se lehet indulni, itt meg már last call van, úristen úristen, hát futottunk, mint a McAllister család New Yorkban és futott utánunk még egy halom ember, de fel is szálltunk pontosan!

Nah ez megint megszaladt, óhe, hát röviden még anynit basznák ide, hogy amúgy arra jutottunk Nikolettával, hogy bármikor nagyon szívesen visszamennénk és én is ajánlom szeretettel, csak annyit javasolnék, hogy egy áprilist azért lehet érdemes megvárni a látogatással és akkor addig lehet gyűjteni annyit, amibő kijön egy szendvics.

Búcsúzóul meg az egyik szám, ami lement a bulikában is és nagyon szeretem és k yo benne a szakszi!

*Nikoletta a Take That-es lány, ne zavarodjatok össze!

 
4 hozzászólás

Szerző: be február 26, 2019 hüvelyk Amundsen, Fa Nándor, folklór, Ibusz, Zenebutik

 

Ma 23 éve, 1996. február 13-án oszlott fel a Take That és még mindig emlékszek arra is, hogy hol ültem épp a lakásban, amikor Gary Barlow kimondta, hogy akkor ők eltolják a bicajt, beteszik a fészerbe és ott bassza meg a rozsda, ahol van, mert ők onnet soha többet elő nem veszik (“and from today…there’s no more”).

11 évvel a feloszlás után láttam őket először és ahogy kijöttek a színpadra, úgy elkezdtem bőgni, mint aki soha nem tudja abbahagyni. Ott voltak, élőbe’ és én alig tudtam elhinni, hogy ez éppen történik és hogy ilyen van és hogy én 11 kibaszott éve várok erre (igazából 12, mert ’95 nyarán kattantam rájuk) és pont az akkori kedvenc számommal kezdtek és édes drága yo istenem, ilyen csak a filmekben van meg az 1999-es BL döntőben, hogy a lehetetlen létezik.

Aki pedig várt még további 4 évet (azaz összesen 15-16 kikúrt évet), mint én, az 2011-ben láthatta mind az ötöt egyben is a Wembley-ben. Korábban Robbie Williams volt a kedvencem, de úgy viselkedett a koncerten, mint egy ötödikes hülyegyerek és hogy oké, hogy nekem ez 12 évesen tetszett, de én haladtam, neked meg bazdmeg perec van a kézfejedre tetoválva meg nem tudsz viselkedni ott a többi férfi között, álljál már üresbe.

Mostanában is vannak vele teljesítményproblémák, nemrégiben lehetett olvasni, hogy szeretett volna valami medencét a kertjébe, de a szomszédja, a Led Zeppelin gitárosa nem támogatta az ötlet, ezért Robbie bukta az egészet, járhat ki a Kerekestelepi strandra és ezt anynira zokon vette, hogy a kertben max hangerőn a Led Zeppelin egykori vetélytársait, ilyen Deep Purple-t meg Black Sabbath kezdett el nyomatni. Ez így önmagában is elég óvodás, de Lencse kihangsúlyozta, hogy igazából ez egy hatalmas bók, hogy valakinek valaha ezek az együttesek voltak a riválisai és szerencséje van Robbie-nak, hogy nem fordítva történt a dolog és ő dobta vissza az építési engedélyt, mert hogy akkor mégis mit csinált volna a tag a Led zeppelinből, benyomja a magnóba az East 17-t, hogy When the thunder calls you?!

Na de igazából annyi akart lenni a lényeg, hogy bármi is van, nem szabad csüggedni, mert bármi* is lehet!!

*kivéve Robbie Williams-nek medencéje

Ah és átcsúsztam itt közbe a Valentin napba, kívánom mindenkinek, hogy vegyen/kapjon rengeteg vödrös rózsát és rózsaszínű plüsselefánt!

XOXO

 
Hozzászólás

Szerző: be február 14, 2019 hüvelyk Love Actually, Zenebutik

 

Teljesen felesleges belemenni, hogy miért nézem a Manhattan együttes Rossz vagyok című számának a klipjét ezen a havas keddi estén, de azt megosztanám, hogy a szövegre figyelve eléggé felszaladt a szemöldököm és az értelmezésben szükségem lenne segítségre.

Merhogy aszongyahogy:

“Rázz fel engem ha álmodok
És altass ha éhes vagyok
Lépj csak át hogyha padlót fogok
És ringass ha szomjas vagyok
De vedd le az összes szép ruhád
Ne fázzon a szíved át.”

Altass, ha éhes vagyok? Ringass, ha szomjas vagyok? Mi van? Minek? Hát teljesen hülyék vagytok, gyerekek? Meg engem fel ne rázz bazdmeg, ha álmodok.

Kétségtelen, hogy yol áll rajtuk az egyforma kabát, de ez mégis mi?

Nagyon szeretnék válaszokat!

Meg azt is szeretném, hogy legyen már csütörtök fél 6, de ebben senki nem tud segíteni, úgyhogy koncentráljatok a szövegértésre, a megfejtéseket kíváncsisággal kevert szeretettel várom.

 
3 hozzászólás

Szerző: be február 13, 2018 hüvelyk wft, Zenebutik

 

Szembe jött egy tetszetős kép instán és azóta megállás nélkül Oasis-t hallgatok meg énekelek és légdobolok, úgyhogy írok nektek inkább a Simsről, mert egyébként sosem hagyom abba (bár igazából semmi nem tiltja, hogy én még hajnali 5-kor itt dorbézoljak, hogy maybeee, saves meee).

Simsezni továbbra is ritkán sikerül, tavaly volt, hogy 4 hónapig hozzá se piszkáltam, de ha előszedem, akkor megy, mint a meszes. Ez történt 2 ünnep között is és mondom, mik történtek benne.

Az egyik úgy kezdődött, hogy apát elvitték az ufók. Ez még így önmagában nem is nagy szám, gyakran előfordul ez a játékban, de pár óra múlva mindig visszahozzák utána az embert, aki egy kicsit zizinek érzi magát, de hogy így ennyi. Most is visszajött apa rendben, de egyszer csak elkezdett fájni neki valami. Nem tudtam rájönni, mi baja van, adtam neki orvosságot, semmi nem változott, ugyanúgy fájása volt. Aztán egyszer csak ott volt, hogy apának az fáj, hogy változik a teste. Hát mondom biztos öregszik és az a baja, kopik a porca vagy mittomén, majd biztos elmúlik. Játszottam tehát tovább a legnagyobb nyugalomban, mikor a játék kiírta, hogy apánál beindult a szülés! Úgyhogy apa bement a kórházba szülni (!) és hazajött egy kis zöld ufó babával. Akivel végül az lett, hogy mikor már kezdtem beletörődni, hogy ok, hát akkor ez van, akkor felneveljük a másik kettő mellett, akkor megláttam, hogy van olyan opció, hogy visszaküldeni a saját bolygóra, úgyhogy visszaküldtem. Eltakarítani amúgy nem lehetett teljesen a képből, mert a családfában ott virított apának a külső forrásból származó ufó gyermeke.

Az ufó baba féltestvéreit viszont felneveltem és a csajt randira hívták egy szép napon. Előző este ismerkedett meg az arccal egy fesztiválon, normálisnak tűnt, elment tehát a csaj randira. Felvette a legjobb ruháját, merhogy a legpuccosabb étterembe szólt a meghívás, ahová el is mentek, de nem mentek be, mert a csávó így hátrament az étterem mögé és elkezdett a kukában turkálni, a csaj meg így ott állt az ünneplőben és nézte, hogy heh bazmeg.

A jól sikerült rendezvények rovatban pedig hadd osszak meg egy élő példát is: múlt pénteken azért zavartak haza mindenkit a mulatságból, mert beállított a Vízmű, hogy nem oké a zsoké és mindenkinek el kéne kotródni, de legalább a jegyárat visszaadták és lehetett menni haza aludni.

Az első 2 hét egyébként elképesztően gyilkos volt, de megbeszéltem magammal, hogy most letudtam a szart egyben és akkor innentől már csak feljebb van.

 
2 hozzászólás

Szerző: be január 22, 2018 hüvelyk Erich von Daniken, szomorú szamuráj, Zenebutik

 

Mostanában té betűs dolgokat hallgatok sokat és nincs köztük a Take That!

Teljesen levett a lábamról a TEJ együttes Pénztelenség, sikertelenség, csillogás című albuma (track 2, 4-7 és 9 a rongyosra hallgatottak), valamint Timecop1983, akit a Spotify köpött ki nekem itt a nagy synthwave kábulatban, tőle ez meg ez meg ez a kedvencem.

Synthwave buliban kedden is voltam és majdnem nagyon pórul jártam az öltözködést illetően. Egyszer keveredtem már kisebb kalamajkába, amikor le kellett vágni magamról a felsőt és azt hittem, hogy tanultam a dologból, de az elmélet és a gyakorlat eléggé kettévált. Ezúttal a jelmezem része egy galléros, hátul cipzáros, rózsaszín ruha volt, amit itthon csak felkaptam, rádobtam a dzsekit, átbattyogtam Katihoz, aki ott felhúzta a cipzárt és megbeszéltük, hogy majd amikor jövünk haza, akkor mindenképpen indulás előtt valaki húzza le a cipzáramat.

Nah hát így hajnal 3 magasságában nyilván sok minden foglalkoztatott már minket, de a ruhám nem volt közöttük és mikor hazaérve levettem a dzsekimet, akkor arra gondoltam, hogy ÓBAZDMEG. Itt egy hosszabb folyamat kezdődött, ami igen nagy kitartást és erőfeszítést követelt meg tőlem, de sikerült kidolgoznom egy ugrálós technikát, amivel le tudtam húzni a cipzárt egyedül.

A jelmez egyébként sorozatos volt (ST Eleven), és akkor szólnék ezekről is. Hatalmas lendülettel vetettem bele magam a Friday Night Lights-ba, úgy néztem, mintha fizettek volna érte, aztán huss, kivették a UPC videótárból én meg itt állok megakadva a második évad közepén, hogy most mi lesz. Ez egy texasi kisváros gimis amerikaifocis csapatáról meg a városlakókról szól, kicsit olyan, mint a Gilmore Girls, csak ebben vannak menő csávók, de így szinte minden részt bekönnyeztem és nem azért, mert olyan rossz volt.

De azért nem csüggedtem sokáig, megvontam a vállam és belevágtam a Mindhunterbe, ami meg arról szól, hogy az FBI-nál hogy jött létre a 70-es években a profilozó szakma, ajánlom ezt is sok szeretettel, ha már ilyen boldog időket élünk, hogy ennyi mindenhez hozzáférünk (kivéve persze a Friday Night Lights-ot), nem volt ez mindig így:

[‎02/‎11/‎2017 13:53] Eva:
milyen nehéz lehetett volna a sorozatíróknak az ókori görögosrzában!
meg minden hétre betanítani az új részt
meg arról ha lemaradsz, nem tudtad felvenni videóra
[‎02/‎11/‎2017 13:55] Emese:
ez így van. bár akkoriban jobban volt idő tanulni meg próbálni. az embereknek meg nem volt más dolguk. látták, hogy vonul a tömeg és akkor ‘hopp, kezdődik az Achilles fia s04e02″

 
2 hozzászólás

Szerző: be november 2, 2017 hüvelyk filmhíradó, Zenebutik

 

Most táncoltam haza a Bruno Mars koncertről (Zuglaw-ban lakás előnye, hogy 1 Uptown Funk és 2 24k Magic alatt haza lehet érni gyalogszerrel) és hát gyerekek! Ha nem a derekamig érne, írnám, hogy ez az ember óriási! Hát ahogy ez basszátok meg énekel, táncol, gitározik, ott vett meg kilóra, ahol voltam. Volt egy pillanat, amikor térden állva énekelt, én ott helyben simán ráírattam volna mindenemet, ha így kéri (meg persze ha lenne bármi tulajdonom), pedig akkor még nem is mondta, hogy úgy vagyok szép, ahogy vagyok!

Bevallom, én nem hallgatok sok Brúnót, egyetlen számát se tudom kívülről és még a legtöbb refrén is feladja, de végtelenül szórakoztató így is, meg amúgy az ember sokkal több Bruno Mars számot ismer, mint gondolja és érzésből ordítja úgyis, hogy jeee meg aaa meg UH!És az egy dolog, hogy Brúnó így omfg mekkora egy kibaszott profi, de nagyon yo volt mögötte a bándá is, ilyen Boyz2Men formátumban adták elő, yol szoltak, yol mutattak. Faszák voltak a fények, volt tűz meg kurva sok hegesztés, meg szállt a csillogós téglalap!

Nagyon örülök, hogy elmentünk és nem adtuk el a jegyeket, mint ahogy délután beszéltük, hogy amúgy kurvára egyikőnknek sincs kedve menni és nemhogy inkább nyomtatnánk jegyekből egy zsák példányt és kiszórnánk ott a bejáratnál jóárasítva, mert Bruno Mars egy ultimate legenda.

Egyéb kiegészítő információk, amikkel szolgálhatok: Pál Dénest és Radics Gigit celebspottoltuk, a rozé vice meg még mindig egy ezres.

Yoccakát!

 
4 hozzászólás

Szerző: be május 31, 2017 hüvelyk Zenebutik